Levél

„Kedves amerikai választók!

(…)

Nekünk, a világ többi részének tényleg nem mindegy, ki irányítja az országotokat. De leginkább nektek nem mindegy. Nektek, akik szintén elveszítettétek illúzióitokat, s végtelennek tűnő, már-már megmosolyogni való naivitásotokat is. S egyszer, talán éppen most, rádöbbentek végre, hogy a világ szörnyű állapotát nem kis részben ti okoztátok. Persze nem ti, nem a redneckek, a cowboyok, a kansasi farmerek vagy a New York-i hipszterek, ó, nem! Hanem a vezetőitek. Akik az elmúlt két évtizedben puszta üzleti érdekeik miatt lerohantak országokat, exportáltak demokráciát mindenhová, ahol senki sem kért belőle, a ti titkos részlegei­tek műhelyeiben kiképzett provokatőrök, zsoldosok, »jó« terroristák ellen indították harcba a fiaitokat, amikor az üzleti érdekek okán kiderült, hogy a »jó« terroristákból rossz terroristák lettek.

S mindezt leöntötték valami elviselhetetlen, szirupos, ocsmány dumával, ami természetesen a demokráciáról, a világ békéjéről és Amerika nagyságáról szólt. Azután elkezdték hazahordani fiaitokat a nemzeti zászlókba burkolt koporsókban a hatalmas szállítógépek, de elnökeitek és az »elitetek« tagjai nagyon szépen gyarapodtak olajból, fegyverből, műkincsből, miegyébből, miközben a világban csak gyűlt, egyre gyűlt a gyúanyag, a gyűlölet, a harag, az engesztelhetetlenség, ami sajnos – mert az általatok felforgatott világ bennünket is veletek azonosít – miránk is visszahullott.

Ebből pedig az lett, hogy minekünk is elegünk lett belőletek. Előbb csak az álmainkkal számoltunk le, aztán rájöttünk, hogy a birodalmi Amerikából is elég volt. Elég volt a diktátumokból, elég volt a ránk erőltetni akart szabadkereskedelmi egyezményeitekből, a génkezelt élelmiszereitekből, az ostoba és igazságtalan és felfoghatatlan és aljas háborúitokból, úgy nagyjából mindenből, ami ti vagytok immáron pár évtizede.”