„A politikai és társadalmi jelenségek egyetlen történetté vagy narratívává való leegyszerűsítésének veszélyeiről értekezik új cikkében David Brooks, a New York Times konzervatív publicistája. A szerző szerint az amerikai politika mindig is eléggé ki volt téve az efféle gondolati csapdáknak, viszont ez az utóbbi időben mind az elnökválasztási küzdelem, mind például a rendőri brutalitások kezelése kapcsán egyre inkább erősödik is.
Az egy történetbe rendezett narratívák veszélyeit Brooks szerint a legtalálóbban Chimamanda Ngozi Adichie nigériai író foglalta össze 2009-es TED-előadásában. Ebben arról van szó, hogy milyen káros következményei lehetnek annak, ha az afrikaiakról szinte kizárólag mint »sajnálnivaló szegény, éhező áldozatokra« gondolunk. Miközben Afrika és az afrikai emberek valójában sokrétegű történeteket és bonyolult viszonyokat hordoznak magukban.
Az efféle egynarratívás egyszerűsítések ékes példái Brook szerint az olyan elnökjelöltek által kínált megoldások, mint Bernie Sanders vagy Donald Trump. Ők szerinte minden történetből »idegen megszállós« sztorit képeznek. Arról van szó, hogy az ő történeteikben minden probléma a korrupt vagy elnyomó csoport hibáztatásával indul.
Ha Amerikát a bérek stagnálása hátráltatja, az ő értelmezésükben a »határon besurranó bűnöző mexikóiak« vagy a »gonosz« bankok miatt van. Brooks szerint ezek az (általa károsnak tartott) értelmezések ráadásul indentitásképző tényezőkké is váltak.
Ez, az egyetemi politikai korrektség körüli ügyekben sokat használt fogalom azt jelenti, hogy az »erényes csoportokhoz« való tartozáshoz az elfogadott narratívát is magáénak kell tennie a csoporthoz tartozni akarónak. Az ettől való eltérés pedig nem az igazság kérdése, hanem a szövetségesség, bajtársiasság kérdése lesz. Aki nem fogadja el a narratívát, az az elnyomók oldalára kerül.”