Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Buták vagytok és/vagy gonoszok, netán, netán naivak, de az a legrosszabb. Ez a 444 szerkesztőségi üzenete a VS újságírói számára.
„Mi végig tudtuk ám, de nektek nem mondtuk meg, mert ööö, mert azt gondoltuk, hogy ti is tudjátok, hiszen ha mi tudtuk, akkor ti miért ne tudtátok volna, legfeljebb akkor nem, ha buták vagytok és/vagy gonoszok, netán, netán naivak, de az a legrosszabb.
Ez a 444 szerkesztőségi üzenete a VS újságírói számára (Uj Péter cikkében és Bede Márton összes, a 444-Facebookra a témában írt geciző megjegyzésében).
Nehéz időkben pont ilyesmire van szüksége a szenvedő léleknek. Nem áldozat vagy, ahogy hiszed magadról, ugyan már: hanem lúzer és/vagy buta és/vagy gonosz. Szerencsére megválthatod magadat, megmondom hogyan (erre van szükséged, nem segítségre és szolidarításra, hanem hogy az okosabb és erkölcsösebb megmondja), persze az is szar lesz neked, de ez van, és ezt te akartad magadnak.
Nem is tudom, melyik a rosszabb, ez, vagy a - remélem - legendás »voltam az origós tüntetésen, és hát baszki, tök idegesítő hangon rikácsolt valami randa csaj«.
(a személyes része: én a VS-nél külsős voltam, nem tudok emiatt felmondani, csak nem fogok többet írni oda, heroikusan. még így is eléggé traumatizált a sztori, és személyesen nagyon szarul estek a 444-től jövő gecizések.)
AZ ÉRVEK
Szövegértéssel hadilábon állóknak előre: nem azt állítom, hogy nem volt szar, azt állítom, hogy azok az érvek, amelyek szerint tudniuk kellett (volna) a VS újságíróinak, hogy szar van, nem állják meg a helyüket. (Ebből következően a baszogatásuk is jogtalan.)”