Én szeretem a kutyákat
Arcsi, a weimari vizslánk a puszta létezésével bizonyítja és igazolja a rasszizmusunkat.
A szociális rendszert a cigányellenes rasszistákra kacsintva tudták ilyen simán szétverni. Többek között ezért süllyed és pusztul a magyar falu, többek között ezért nem kapja meg a szegény fehér többség se azt, ami jár neki.
„Nincs szükség csendőrségre, ha az alávetett (szubaltern) osztályok és népcsoportok egymás farkasaivá válnak.
Ezért a t. hozzászólók nemcsak erkölcstelenek, hanem balekok is. Lelkesen működnek közre saját életük tönkretételében. Nekik is jobb lenne – erkölcsileg és gazdaságilag és politikailag (azaz a helyzetükön javító kollektív akció lehetőségét illetően) – , ha megszabadulnának a rasszizmustól, a homofóbiától, az idegengyűlölettől. És az alávetett osztályokat illető megvetéstől. Szabadabbak lennének és boldogabbak.
Persze az észjárásunk átalakítása nem elegendő. Az egyenlőtlenségek rendszere bonyolult. Egyenlőtlenség van világméretekben is Észak és Dél, Nyugat és Kelet között, amely nem kevésbé fölháborító és elfogadhatatlan. Azok diktálnak, akiknek több a fegyverük, több a pénzük és több az információjuk. Ez igazságtalan, az igazságtalanságot pedig semmi okunk tűrni.
A kelet-európai liberálisok a »fejletlenségünket« és a »keleti mentalitásunkat«okolják, keveslik a »versenyszellemet« és az »egyéni kezdeményezést«: ez az áldozat okolásának ismeretes stratégiája, amelyhez még az abszurd nemzeti (regionális) öngyűlölet is hozzájárul. Éppen ezért a liberális újságírás antirasszizmusa hiteltelen, jobb esetben következetlen, rosszabb esetben képmutató. Az Európa-kultusz és a Nyugat-kultusz egyszerűen az erősebb kultusza, ami csak változata a belsővé tett (interiorizált) fajgyűlöletnek, amellyel némely roma vezetők között is találkozhatunk. (Lásd ugyanezt az amerikai fekete probléma vonatkozásában.)”