„A siker kellős közepén borult be az ég, a forgószél minden zugból levegőbe emelte a sportág szemetét, s azt az eddig lappangó ellenszenvet, amely az elnökkel szemben ideiglenesen eltemettetett. Mindenki szót kért, akivel talán afférja volt, akit irritált közéleti keverése, kenetteljességbe bújtatott kíméletlensége, anyagiassága, álszerénységgel kevert rámenőssége, üzleti gátlástalansága. Csakhogy minden, ami a sportággal vagy vele kapcsolatos, nem újdonság. Ahogy munkaalkoholizmusa, teljesítménykényszere, szervezőkészsége, kapcsolatépítési tehetsége sem, ami sokat hozott – és nem csak az ő konyhájára.
Szemforgatók serege csapja mostanában össze hitetlenkedve tenyerét, hogy mik vannak, miközben tudván tudja, hogy mik voltak, vannak, lesznek, hiszen ebben a környezetben mozog a hirtelen támadt prókátori hévvel. Aki kicsit is ellentart, számíthat rá, hogy a vihar mindenestül félresöpri. A hisztéria nem törődik már sem Rióval, sem a jövő évi úszó-vb-vel, mindennél fontosabb, hogy bűnbakot talált. Az úszóelnök mögött nyilván lázasan folyik már a helyosztó. Ez meg Gyárfásnak lehet ismerős, miközben meglepődhet, hogy mindez most vele történik. Ha a teendőkre gondolunk – a legrosszabbkor. Ha a pillanatra koncentrálunk – igazságtalanul.
Mély víz. Nem csak úszóknak.”