Egy így nem lesz jó. Próbáljuk így: A Hurok megéri a megtekintést, Madarász pedig a bizalmat.Egy így nem lesz jó. Próbáljuk így: Anger Zsolt macskával. Kell ennél több?
„Egy így nem lesz jó. Próbáljuk így:
Ha öt-hat évvel ezelőtt olyan filmet kaptunk volna, mint most a Hurok, akkor nagyon is elégedettek lehetnénk. Szemmel láthatóan a rendezők egész sora nőtt fel ahhoz, hogy úgy instruálja a színészeit, ahogyan egy film esetében kell. Nagyon komoly fegyvertény, hogy a filmes színjátszáshoz is értő színészek természetesnek tudnak tűnni a vásznon. Nem azt mondom, hogy minden szereplő tökéletesen játszik – pont mintha a főszereplőt alakító Száraz Dénes érezne kicsit lassan rá a karakterére –, de az remek fokmérő, hogy nem érezni röhejesnek, amikor a szereplők pisztolyt fognak egymásra. Nem idegen a játékuktól és magától a filmtől sem, hogy »hollywoodi« legyen. Nagyon örülök annak, hogy a hazai filmgyártás eljutott oda, hogy komolyan vehető thrillerekkel képes előrukkolni, és hogy még az elsőre nevetségesnek tűnő főgonoszokról is hamar kiderül, hogy bizony komolyan kell őket venni. Persze itt szükség van olyan karakteres színészekre, mint Anger Zsolt, akinek remek és hiteles játéka sokat dob a Hurok egészén. Ahogy mondani szoktam: vannak olyan színészek, akiktől minden film csak jobb lehet.
Egy így nem lesz jó. Próbáljuk így:
Mit mondhatnék a Hurokról? Tisztességesen összerakott thriller, amiben viszont az »időkavarás« néha túl kusza. Nem képes annyira feszes lenni, mint mondjuk állandó ellenpéldám, A berni követ, és nem tud olyan jellemfejlődést sem produkálni, mint a szintén thrilleres elemekkel operáló A nyomozó (Anger Zsolt rulez!). Megmarad a kettő között, ami viszont lehet, hogy kevés a mai piacon.
Egy így nem lesz jó. Próbáljuk így:
A Hurok kellemes film. Nem ez lesz az év filmje, de ez csak azért van, mert már feljebb kúszott az ingerküszöbünk az utóbbi években, és nem esik le az állunk, ha egy tisztességesen összerakott, itt-ott problémákkal küszködő magyar zsánerfilmet látunk.”
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Már az első trailer óta sejthető, hogy mire játszik és mivel lehet sikeres az Oz-mellékszál, de a mélyben ennél is nagyobb problémák vannak vele.
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
