Hurok

„Egy így nem lesz jó. Próbáljuk így:

Ha öt-hat évvel ezelőtt olyan filmet kaptunk volna, mint most a Hurok, akkor nagyon is elégedettek lehetnénk. Szemmel láthatóan a rendezők egész sora nőtt fel ahhoz, hogy úgy instruálja a színészeit, ahogyan egy film esetében kell. Nagyon komoly fegyvertény, hogy a filmes színjátszáshoz is értő színészek természetesnek tudnak tűnni a vásznon. Nem azt mondom, hogy minden szereplő tökéletesen játszik – pont mintha a főszereplőt alakító Száraz Dénes érezne kicsit lassan rá a karakterére –, de az remek fokmérő, hogy nem érezni röhejesnek, amikor a szereplők pisztolyt fognak egymásra. Nem idegen a játékuktól és magától a filmtől sem, hogy »hollywoodi« legyen. Nagyon örülök annak, hogy a hazai filmgyártás eljutott oda, hogy komolyan vehető thrillerekkel képes előrukkolni, és hogy még az elsőre nevetségesnek tűnő főgonoszokról is hamar kiderül, hogy bizony komolyan kell őket venni. Persze itt szükség van olyan karakteres színészekre, mint Anger Zsolt, akinek remek és hiteles játéka sokat dob a Hurok egészén. Ahogy mondani szoktam: vannak olyan színészek, akiktől minden film csak jobb lehet.

Egy így nem lesz jó. Próbáljuk így:

Mit mondhatnék a Hurokról? Tisztességesen összerakott thriller, amiben viszont az »időkavarás« néha túl kusza. Nem képes annyira feszes lenni, mint mondjuk állandó ellenpéldám, A berni követ, és nem tud olyan jellemfejlődést sem produkálni, mint a szintén thrilleres elemekkel operáló A nyomozó (Anger Zsolt rulez!). Megmarad a kettő között, ami viszont lehet, hogy kevés a mai piacon.

Egy így nem lesz jó. Próbáljuk így:

A Hurok kellemes film. Nem ez lesz az év filmje, de ez csak azért van, mert már feljebb kúszott az ingerküszöbünk az utóbbi években, és nem esik le az állunk, ha egy tisztességesen összerakott, itt-ott problémákkal küszködő magyar zsánerfilmet látunk.”