A civilizációpusztítás általános elmélete

„Ha az emberek, a fejlődés és a civilizáció iránt érzett gyűlöleted annyira erőteljes, annyira kényszerítő hogy az egyetlen választásod a világellenes, pusztító hadjárat, először is szükséged van egy államra. A vagyonszerzés politikai módszere nélkül, a legális kényszer és rablás eszköze híján szinte lehetetlen kárt tenned nagy számú embertömeg életében és tulajdonában, hiszen terveink megvalósításához pénzre van szükségünk, piaci környezetben pedig a pénzszerzés egyetlen módja az értékteremtés mások számára. Egy államon keresztül hozzáférésünk nyílik az áldozatunk által megtermelt vagyonhoz, nem beszélve arról, mennyivel csodálatosabb a civilizációt saját pénzén keresztül elpusztítani.

Manapság egyszerű a vagyonszerzés politikai módszeréhez férni a világ bármely táján, mivel az emberek döntő többsége könyörög azért, hogy uralják. Hogy miért, arról legyen elég annyi, hogy nem te vagy az első, akik a világ pusztulását kívánja, és elődeid mesterien felépítettek egy olyan társadalmi rendszert, ahol a gyermekeket másfél évtizeden át hozzászoktatják a hatalomnak való alárendeltség és elnyomottság környezetéhez. Az elején még próbálják visszakapni szabad gyermekkorukat, de mivel mindenki, aki segíthetne rajtuk abban a hitben él, hogy ez jó nekik, ebből majd tanulnak, és egyenesen megtámadja őket, ha segítséget kérnek szabadulásukhoz, hamar megadják magukat a hatalom lélekpusztító gépezetének. Manapság az egyetlen dolgod elhitetni az összezúzott, vak lelkekkel, hogy bizony te  vagy az, aki a legjobban fog uralkodni felettük, és máris örvendenek, amikor azt mondod: ha te nyomod el és rabolod ki őket, kész mennyország lesz az élet.

Attól sem kell félned, hogy valaki más, hozzád hasonló személy fogja megkaparintani az államhatalmat. Elég bíznod gyűlöleted mélységében és kiapadhatatlanságában, melyből erőt meríthetsz, és legyőzhetsz mindenkit, aki kevésbé vérszomjas, mint te. Egy »jó« ember számára igen nehéz politikai sikereket elérni, hiszen őszintesége és integritása nem fogja hagyni, hogy a legvadabb hazugságokat kínálja áldozatai számára, természete pedig önkéntelenül visszakozni fog attól, hogy lendülettel meneteljen a kényszerítő hatalom birtoklása felé, hiszen nem akar ő mindenképpen káoszt, és kétkedés vagy személyes válság kíséri útján.”