„Sanders-drukkerként kinyílik a bicska a zsebemben, amikor Hillary Clinton megjelenik. Olyan amerikai »Corporate lady«-nek tűnik, addig kedves, addig humánus és addig demokrata, amíg a hatalmi - és hát ki nem látná - anyagi érdekei ezt igénylik. Olyan nagyon »megcsinált« a kampánya, minden szereplése és ő maga is: a mosolya, a lelkesedése, s beszédei. Nehéz elképzelni, hogy ekkora vállalati érdekcsoporttal a háta mögött tényleg továbbviszi és nem visszaveszi az Obama által verejtékesen elindított reformokat. Végül pedig, ha a kőkemény kapitalista hátteréből arra következtetnénk, hogy legalább egy középen álló politikusról van szó, aki majd szavazókat tud vonzani a másik oldalról, tévedünk. A Clinton család nagyon megosztó az amerikai közgondolkodásban: 8 év Clinton és 8 év Bush éra olyan megosztottságot hozott, amilyet csak mi ismerünk itt Kelet-Európában, náluk az addig ismeretlen volt.
»I’ll vote for her. But I wouldn’t be excited about it.« Foglalta össze egy választó. Pedig drukkolunk kell neki, mert az ellenkező oldalon - a legfinomabban szólva is - sűrű, sötét felhők gyülekeznek. Szoktuk azt mondani, hogy annyira nem kell tartani tőle, mert az amerikai politikai rendszer és gépezet bonyolult ahhoz, hogy bárki túl jót, vagy túl rosszat tegyen. Az előbbi akár igaz is lehet, de az utóbbival már jártunk pórul.