A repedező konszenzus

„Sanders-drukkerként kinyílik a bicska a zsebemben, amikor Hillary Clinton megjelenik. Olyan amerikai »Corporate lady«-nek tűnik, addig kedves, addig humánus és addig demokrata, amíg a hatalmi - és hát ki nem látná - anyagi érdekei ezt igénylik. Olyan nagyon »megcsinált« a kampánya, minden szereplése és ő maga is: a mosolya, a lelkesedése, s beszédei. Nehéz elképzelni, hogy ekkora vállalati érdekcsoporttal a háta mögött tényleg továbbviszi és nem visszaveszi az Obama által verejtékesen elindított reformokat. Végül pedig, ha a kőkemény kapitalista hátteréből arra következtetnénk, hogy legalább egy középen álló politikusról van szó, aki majd szavazókat tud vonzani a másik oldalról, tévedünk. A Clinton család nagyon megosztó az amerikai közgondolkodásban: 8 év Clinton és 8 év Bush éra olyan megosztottságot hozott, amilyet csak mi ismerünk itt Kelet-Európában, náluk az addig ismeretlen volt.

»I’ll vote for her. But I wouldn’t be excited about it.« Foglalta össze egy választó. Pedig drukkolunk kell neki, mert az ellenkező oldalon - a legfinomabban szólva is - sűrű, sötét felhők gyülekeznek. Szoktuk azt mondani, hogy annyira nem kell tartani tőle, mert az amerikai politikai rendszer és gépezet bonyolult ahhoz, hogy bárki túl jót, vagy túl rosszat tegyen. Az előbbi akár igaz is lehet, de az utóbbival már jártunk pórul.

(…)

Na és itt jönnek képbe a republikánusok, már-már azon kaptam magam, hogy drukkolok az abszolút szimpla karrierista Rubionak és a - pár éve még egy rémálomnak tűnő Tea Party-s - Cruz-nak. Merthogy egy Trump-hoz fogható válságtermék megdöbbentő. Terméke ő egy fogyasztás és reklám őrületben szenvedő média-függő társadalomnak, aki nagyon üres emberekből csinál celebeket. S következménye egy álságosan és nem hitelesen »szép demokratikus« értékeket kommunikáló politikai és egy a gátlástalanságot továbbra is alapértéknek tekintő gazdasági elitnek. Ő pedig kimondja: hagyjuk ezt a hülye politikai korrektséget: zárjuk el a csapokat, építsünk falakat, rakjunk ki mindenkit, aki zavar minket és legyünk önzők, mert én is önző és kapzsi vagyok és azzá szeretném tenni Amerikát is, mert az jó. Mondja ezt néha trágár, néha obszcén kifejezésekkel. Ritkán látott sikerrel. 

Sok-sok ott töltött idő alatt megszerettem Amerikát, most inkább sajnálom őket, de még inkább magunkat.”