Aki bő termést hoz

„A Szepsy aszú a világ csúcsborai közé tartozik. Ha a természeti körülmények, a szakértelem és a megfelelő emberi hozzáállás is adott, vajon miért nem sikerül a tájegység valamennyi pincészetében csúcsminőségű borokat előállítani?

Általánosságban elmondható, hogy igen alacsony a magyar emberek önbecsülése, önértékelése. Pedig a kiváló édes borok termelésének hagyománya a legrégebbi időkre nyúlik vissza hazánkban. Valamiért beleivódott a magyarok tudatába: amink van, az nem értékes. Mi magunk sem vagyunk azok. Ezt a »merjünk kicsik lenni« gondolkodásmódot a mai napig is tapasztalhatjuk a társadalomban. Jómagam ehelyett inkább mindig a magam kijelölte csapáson jártam.

Miközben a Bekecs-dűlőn jártunk, arról mesélt: a Nemzeti Múzeum gyűjteményében található a mádi úrvacsorai kupa, amelyen egy, Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből vett idézet áll: »Non est volentis, neque currentis, sed miserentis Dei.«Azaz: »Nem azé, akinek akaratja vagyon, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.« A gondviselésben való bizakodáson túl vajon mit tehet a borász annak érdekében, hogy az aszú valóban jó legyen?

A talajban található kőzetek rendkívül fontosak az aszúsodás szempontjából. A Magyar Földtani és Geofizikai Intézet térképe szerint ezen a borvidéken hatvanhárom féle kőzet található, illetve ezek variációi. Van néhány alaptípus, mint például a dácit, félperlit, perlit, horzsakő, andezit és lávaandezit, illetve különböző tufák, fosszíliák, kvarcok. Fúrásokat végeztünk a környéken, és kiderült: a szőlőgyökerek húsz különböző kőzetrétegen haladnak keresztül a talajban. A jó aszúhoz ezenkívül szükséges még az is, hogy a szőlőszemek önállóan, egymástól bizonyos távolságra helyezkedjenek el a fürtön. Így magas lesz a gyümölcs beltartalma, és a botrytis sem fog a növényen, vagy csak alig. Ettől lesz jól iható a belőle készült bor: a szájban letisztul az édesség érzete, és száraz marad a korty vége. Úgy tapasztaltam, hogy a világ édes borai közül az emberek az aszút isszák a legszívesebben. Ez az, amelyet a legszívesebben fogyasztanak. Ennek ellenére nem állunk jól az aszú marketingjével, mert az édes borokat lejáratták hazánkban. Aszút sokféleképpen lehet előállítani. Eddig mi is három alapfajtából dolgoztunk: a furmintot kiegészítettük a hárslevelűvel és a muskotállyal. A csúcsaszú viszont csak­is egyetlen fajtából, furmintból készülhet. Huszonöt év telt el, mire rájöttünk erre.”