A talajban található kőzetek rendkívül fontosak az aszúsodás szempontjából. A Magyar Földtani és Geofizikai Intézet térképe szerint ezen a borvidéken hatvanhárom féle kőzet található, illetve ezek variációi. Van néhány alaptípus, mint például a dácit, félperlit, perlit, horzsakő, andezit és lávaandezit, illetve különböző tufák, fosszíliák, kvarcok. Fúrásokat végeztünk a környéken, és kiderült: a szőlőgyökerek húsz különböző kőzetrétegen haladnak keresztül a talajban. A jó aszúhoz ezenkívül szükséges még az is, hogy a szőlőszemek önállóan, egymástól bizonyos távolságra helyezkedjenek el a fürtön. Így magas lesz a gyümölcs beltartalma, és a botrytis sem fog a növényen, vagy csak alig. Ettől lesz jól iható a belőle készült bor: a szájban letisztul az édesség érzete, és száraz marad a korty vége. Úgy tapasztaltam, hogy a világ édes borai közül az emberek az aszút isszák a legszívesebben. Ez az, amelyet a legszívesebben fogyasztanak. Ennek ellenére nem állunk jól az aszú marketingjével, mert az édes borokat lejáratták hazánkban. Aszút sokféleképpen lehet előállítani. Eddig mi is három alapfajtából dolgoztunk: a furmintot kiegészítettük a hárslevelűvel és a muskotállyal. A csúcsaszú viszont csakis egyetlen fajtából, furmintból készülhet. Huszonöt év telt el, mire rájöttünk erre.”