„A program nélküli, tagadásból élő, a közélet perifériájára szorult baloldalt az utánzás vezette. A Fidesz–KDNP annak idején az úgynevezett szociális népszavazással sok, eredetileg baloldali szavazót is maga mellé állított. Vissza akarták adni a kölcsönt. Van azonban egy óriási különbség. A vizitdíj eltörlésének kérdésében nem az volt a lényeg, hogy ne kelljen a háromszáz forintokat fizetni. Azért kellett az egyetlen lehetséges eszközzel, a népszavazással ezt megszüntetni, mert a kampányban az MSZP miniszterelnöke határozottan cáfolta, hogy bármi ilyesmit terveznének. Ha elfogadjuk, hogy a kampányban elhangzottaknak semmi közük a valósághoz, akkor a politika minden gazemberséghez szabad kezet kap. Gyurcsány letagadta saját terveit. Sem Orbán Viktor, sem Semjén Zsolt nem mondta soha, hogy vasárnap nyitva maradnak az üzletek. Már az első Orbán-kormány alatt is felmerült a szabad vasárnap gondolata, de akkor nem volt rá elég idő és akarat.
A történtekből több tanulság adódik. A társadalom (egy része) gondolkodásának megváltozásához a törvényhozásban egyetértésre kellene jutni. Az ellenzék és a kormány közötti antagonisztikus ellentét kóros jelenség, és a haza kárára van. Ki a hibás ebben? Érdemes azt figyelni, hogy az ellenzék miként vonul ki minden olyan egyeztetésből, amelynek célja a közös vélemény kialakítása. Ez árt az országnak, de szerencsére, amint a közvélemény-kutatások tíz éve mutatják, árt az árokásóknak is.
A közösen vállalt alapértékekre, a nemzeti minimumra nagy szükség van. Ám az ellentét olyan mély, hogy erre sokáig nem látok esélyt. A kormányoldal olyan rendelkezésekre törekszik, amelyek a jót erősítik az emberekben, s a baloldal szavazatszedési reményei az emberben lévő rosszra, jelen esetben az önzésre támaszkodnak. Nem látok esélyt a hídverésre. Vasárnap nem a boltokat, hanem a szívünket kellene kinyitni.”