„Ez a történet azzal kezdődik, hogy az egyébként botrányos listát befújta a szél, ráadásul kizárólag liberális szerkesztőségek postaládájába. Majd a derék tényfeltárók a botrány felütéseként véletlenül egyetlen nevet találtak fontosnak kiemelni, mégpedig azét a Vlagyimir Putyinét, akit szemben a környezetével, még csak véletlenül sem lehet megtalálni a listán. A célkeresztben ott van a világ gyengülő, ám egyetlen szuperhatalmának másik kihívója, Kína is, s a Panama-papírok az elitellenes érzelmek felkorbácsolásával kétségkívül tovább gyengítik az enélkül is bajban lévő Európai Uniót is.
Nem kétséges, hogy a geopolitikai pólusok közül az Egyesült Államok jön ki a legjobban a botrányból. S nem azért, mert ott senki nem menekíti offshore-ba a pénzét, csak épp nem Panamában ügyeskedik.
Az orosz vagy a kínai hatalmat a botrány a világsajtó minden erőfeszítése ellenére sem fogja megrengetni, s még csak a gazdaság sem tisztul igazán tőle. Hatással lesz viszont Európára, ám nem tudom, mi a jobb, az adóelkerülés vagy a hagyományos elitek végletes meggyengülése. S hogy a világ jobb lesz-e ettől? Azért szeretnék hinni benne!”