Az őrület hullámvasútja

„1. Az engedélyezési folyamat egy vicc. Számtalan olyan dolog van, amit csak az év egy meghatározott időszakában, jobbára egy hetes időtartamban tudsz megcsinálni (ez egyébként teljesen értelmetlen, ha lesz egy üres félórám, elmagyarázom az evidencia dosszié működését Lázár Jánosnak), és ha pont akkor nem csinálod meg a feladatot, amikor az állam éppen ráér - akkor rábasztál: várhatsz egy évet. Telepítési kvóta vásárlása, telepítési támogatás igénylése ilyen, és hogy nehezebb legyen a feladat, ezeket a tevékenységeket - mindenféle határidőkkel dolgozó egyéb feladatok előzik meg: talajvizsgálat, talajvizsgálat kormányhivatali jóváhagyása, telepítési engedély kiadása - hogy csak azokat említsem, amik hirtelenjében eszembe jutnak.

2. A telepítés-előkészítő munkákhoz jó vállalkozót találni nagyon nehéz. Őszintén szólva, nekem a végére egy olyan társaság állt össze, akikre bizton számíthatok - de ez nem volt így a legelején. A bozót kiirtása, a drénezés, a föld feltörése, a trágyázás, a föld mélyszántása, a szántás elmunkálása ... hosszú volt az út a földet kelletlenül rugdosó, dolgozni nem akaró traktorostól a dörgicsei juhászig, a mencshelyi markolósig, akik tényleg kivették a részüket a feladatokból. A földmérő elsőre jó választás volt, és szerencsém volt a kerítésbolttal és a támrendszer szállítójával is.

3. A kishitűséggel való folytonos küzdelem felőrli az embert. Az úgy nem lesz jó! - ezt a mondatot hallottam legtöbbször az utóbbi időben. Nem jó a föld, nem jó a kitettség, ott még senki nem tudott semmit termeszteni, azt a területet lehetetlen kipucolni, szántani meg végképp lehetetlen, megeszi a gumit a talaj, kiszúrja a traktorkereket a tüske, nem úgy kell kijelölni az utat, az ott mindig belvizes lesz, fagyzúg lesz, lisztharmatos lesz a kékfrankos, rohadni fog a muskotály, nem fog itt megérni a furmint, nem elég ide a kompakt traktor, több lóerő kell ... ha a felét meghallgatom a negatív jóslatoknak, soha nem vágok bele ebbe a munkába.”