Várakozási zóna

„A szocialisták népszavazási kezdeményezésével kapcsolatos különös színjátéknak köszönhetően új vívmánnyal gazdagodott a hazai jogállamiság eszköztára, ez pedig a várakozási zóna. Bizonyára nem fogjuk egyhamar elfelejteni azokat a képeket, amelyeken Lukács Zoltán MSZP-s képviselő magányosan álldogál a Nemzeti Választási Iroda aulájában, az időbélyegző körül leragasztott sárga-fekete szalag mellett. Eleve maga az időbélyegző is szokatlan szerkezet, ha közügyekről van szó, de használata indokolt lehet ott, ahol másodperceken múlik a demokrácia.

Az utóbbi talán kissé sarkos kijelentésnek tűnik, hiszen a darab látszólag happy enddel zárult: a Kúria tegnapi döntése felülírta a Nemzeti Választási Bizottság határozatát, így Lukács Zoltán végül benyújthatta pártja népszavazási kérdését a vasárnapi boltzárral kapcsolatban – s hogy mindez hoz-e bárki számára katarzist, az majd később elválik. De sajnos azokat a képeket sem lesz könnyű elfelejteni, amelyeken jóval nagyobb tömeg volt látható a választási iroda előterében Nyakó István körül, hiányos hajzattal, ám vélhetően teljes létszámban. Zsurnalisztikus fordulattal élve akár azt is írhatnánk: negyvenöt napja nem tudjuk, mit kerestek a kopaszok az NVI-nél, és pontosan kinek a megbízásából voltak ott. Csakhogy tudjuk, legnagyobb sajnálatunkra tudjuk.

Ha máshonnan nem, hát a beismeréssel felérő hallgatásból, a maszatolásból. Ha egy ellenzéki képviselőt kigyúrt verőemberek akadályoznak demokratikus jogainak gyakorlásában, a regnáló hatalomnak nem lehet más az első reakciója, mint hogy azon nyomban a történtek kivizsgálását kezdeményezi, méghozzá a lehető legnagyobb alapossággal. Legalábbis egy normális demokráciában. Nálunk ellenben annyira futotta a kormánypárt részéről, hogy kijelentse: »Immár sokadjára fordul elő, hogy a szocialisták képtelenek egy népszavazási kezdeményezést szabályosan beadni«(idézet a Fidesz-frakció február 23-i sajtóközleményéből).”