„Ez a történet úgy szól Sándor Máriáról, hogy nem róla szól; annál inkább a kiszolgáltatottságról, a szenvtelenségről, a képmutatásról, a gyengeségről, a félelemről, az elnyomásról, a korrupcióról, a lehajtott fejről: vagyis körülbelül arról, ami a hatalom egészségpolitikájából fakad. Oktatáspolitikájából; szociális politikájából... (...)
Vegyük át még egyszer (lassan írom, hogy mindenki értse): jelentős területi egyenlőtlenségek-különbségek, forráskivonások, rossz állapotú és felszereltségű kórházak, hosszú várólisták, ápolandók ide-odaküldözgetése, ellátatlan betegek és alulfizetett szakemberek jellemzik most is, s utóbbiakra is csak azért igaz bármiféle megállapítás, mert még véletlenül nem költöztek Angliába vagy bárhova.