„De a következmények még súlyosabbak: mivel jól láthatóan a civilek számára elérhető összes pályázati forrást maradéktalan kormányzati befolyás alá akarják vonni, a következő néhány évben egyre nehezebb körülmények várnak a be nem hódoló vagy társadalmilag hasznos tevékenységüket fel nem adó civilekre. A civil fenntarthatóság mutatója már eddig is romló értékeket mutatott: legutóbbi, 2015 nyarán kelt jelentésünkben, az USAID által közzétett szektoranalízis magyarországi fejezetében kimutattuk, hogy a hazai civil nonprofit szervezetek túlélési esélyei soha nem látott mélységbe zuhantak. A 2000-es évek közepén megfigyelhető kiegyenlített teljesítményt (2,6–2,7 pont) követően 2010 után (2,8 pont) kerültek lejtőre, s ma már az igen szomorú 3,4 pontos értéket mutatják az egytől hétig terjedő skálán, ahol a magasabb értékek a gyengébb fejlettségre utalnak. Pénzügyi életképességük, érdekképviseleti súlyuk, társadalmi elismertségük pedig ennél is kedvezőtlenebb.
Szűkülő források, növekvő adminisztrációs terhek, eljelentéktelenedés – ez vár a pótolhatatlan szociális és egészségügyi tevékenységet, jogvédelmet, vagy éppen csak a kormányzati megaberuházások útjában álló fák védelmét magukra vállaló szervezetekre. Ezt pedig sem az Ökotárs, sem a magyar társadalom nem engedheti meg magának.
Úgy érezzük, nem csupán részünk, de komoly felelősségünk is van abban, amit a civilek eddig elértek, és ezeket az értékeket meg kell őriznünk. A »zöldfolyosót«, amelyen velünk és mellettünk a támogatásainkban részesülő, partneri kapcsolatban lévő civil szervezetek ezrei szabadon járhatnak, hogy programjaikat megvalósítsák, nem engedjük át a buldózereknek.”