Csernobil figyelmeztetése

„A tragédiának azonban sokkal több áldozata van, és nem csak a betegségben szenvedőkre vagy a később a sugárzás miatt meghaltakra kell gondolnunk. Tudjuk, hogy a felrobbant reaktorból kiszabaduló fűtőanyag részecskéi szinte egész Európát beterítették, a radioaktív por leülepedett a talajra, a növényzetre, megmaradt a legelőkön, az erdők fáin, az épületeken és az utakon, és senki nem tudja megmondani, hogy hova és mennyi került a sugárzó anyagból, a későbbiekben esetleg kialakuló betegségekről pedig nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy biztosan a sugárzás okozta-e őket.

Ezért nem lehet biztosan tudni azt sem, hogy a katasztrófa következményeinek felszámolásában részt vevő katonák, tűzoltók és önkéntesek, az úgynevezett likvidátorok közül hányan betegedtek meg. A tisztítási munkákra az akkori Szovjetunió teljes területéről rendeltek Csernobilba katonákat, az egészségügyi nyilvántartás nem volt megfelelő vagy éppen titkosították, és a sugármentesítésben részt vevő likvidátorok a Szovjetunió szétesése miatt ma már különböző országokban élnek. Ha ugyan élnek, mert olyan adatokat is olvastam, hogy a hatszázezer akkori kiskatona fele már nem él. Ugyanígy nehéz követni a kitelepítettek sorsát is, és csak egy-egy személyes tragédia megismerése után kaphatunk képet arról az iszonyú katasztrófáról, amit az atomerőmű robbanása okozott.

Lávinyecz Antal professzor, az Ukrajnából később Magyarországra települt orvos mesélte el nekem, hogy őket, orvosokat is kivezényelték a zónába, hogy a terhes nőkön abortuszt végezzenek el, a valódi okokról viszont nem beszélhettek, az tabutéma volt. Ki tudja, hány asszonynak, hány családnak tette tönkre az életét, hogy meg kellett válniuk először a várt gyermektől, aztán az otthonuktól, a barátaiktól, a vidéküktől? Jablokov akadémikus becslése szerint, aki a tragédia utáni években Jelcin elnök környezetvédelmi tudományos tanácsadója volt, a három leginkább érintett országban, Ukrajnában, Fehéroroszországban és Oroszországban valamilyen mértékben hétmillió embert érintett a tragédia.

A csernobili katasztrófa okaként az elavult, grafitmoderátoros technológiát és az emberi hibát jelölték meg, a többi nukleáris balesetben különböző okok játszottak közre, emberi, műszaki, technológiai, tervezési hibák, természeti katasztrófa, és ma már számolni kell a terrorizmussal is. Vajon az eddigi két legnagyobb atomerőmű-katasztrófa, a csernobili és a fukusimai, valamint számtalan kisebb-nagyobb atomerőmű-baleset sem elég arra, hogy végleg elfelejtsük ezt a technológiát? Hány Csernobil kell még ahhoz, hogy megértsük, a nukleáris technológia a fejlődés egy nagyon veszélyes zsákutcája?”