„Ezt hogy érted?
Epifánia birodalma egy pszichedelikus fantasy-világ, aminek iszonyat aktuális társadalmi vonatkozásai vannak. Ez a történet egy soviniszta, szélsőséges és politikailag teljesen megosztott közegben játszódik, ami annyiban különbözik a mai magyar valóságtól, hogy az epifánok sovinizmusa nő-, és nem hímsovinizmus. Mennek a szőnyegbombázások jobbról, jönnek a lázongások balról és ott van középen egy uralkodónő, aki nagyon tapasztalatlanul kerül a trónra, a megkoronázását pedig azonnal egy puccs követi. Még azt sem tudja, mennyire lenne alkalmas lenne-e az uralkodásra, máris menekülnie kell. Bennem is ott van mostanában a menjek vagy maradjak – kérdése, leginkább amióta kint voltam Stuttgartban. Kivándorlás, megfelelés, pályakezdő frusztrációk… Itt van az én a személyes érintettségem.
Nem a teljes művet, hanem egy keresztmetszetet mutattok be. Hogyan, milyen szempontok szerint húztatok és sűrítettetek?
Nem tekintjük keresztmetszetnek, ez csak egy húzott verzió. A szövegnek majdhogynem a harmadát, a szereplőknek pedig több mint a felét kihúztuk Gábor Sárival és Sándor Julival, akikkel már a felolvasó színházi verzión is együtt dolgoztunk. A mostani a negyedik példány-verzió, ami a munkafolyamat alatt kitermelődött. Ez a dráma egy őrületesen áradó lírafolyam, rengeteg szereplővel, helyszínnel, cselekményszállal. Ezeket próbáltuk meg valahogy egy mederbe terelni úgy, hogy közben megmaradjon a dráma sokrétűsége… Az Epifániában ott van egy nagy költségvetésű hollywoodi film lehetősége, miközben mi egy kis költségvetésű előadásra adaptáltuk. Szeretünk szenvedni.
A Térey-szövegek erős rendezői koncepciót igényelnek, épp az általad is említett áradó, burjánzó szöveg miatt. Te mit teszel?