Családi külügy

„De hiába tette közüggyé a Nyíri család az esetet, hiába hozta le tavaly mindenki az álláspontjukat, az áprilisi tárgyalásokon, ahol Soo-il Leet és Nyíri Ivánt, a feleség nevelőapját meghallgatták, szinte végig csak ketten voltunk jelen magyar nemzetes kolléganőmmel, Győr Ágnessel. Márpedig a tárgyalások végigülése nélkül könnyű félrevezetnie az újságírót bármelyik félnek. Ahogy az tavaly meg is történt: a teljes sajtót bejárta, hogy Lee elrabolta a gyereket, nem vitte vissza láthatásról – miközben az időeltolódás miatt még csak nem is kellett volna így tennie. A tárgyaláson pedig kiderült, Nyíriék egyik fő vádja, hogy Lee félreneveli a gyereket, nem hisz Istenben, csak japán játékokat vesz neki, a Csillagok háborúját nézeti meg a fiatal fiúval. Márpedig itt elsősorban nevelési koncepciókról van szó, s a felek különböző álláspontját hallva épp Nyíri Iván tűnt erőszakosabbnak: ő emelte ki, hogy a gyereknek melyik kultúrában a helye, ő hangoztatta vallási nézeteit, ő tartotta elfogadhatatlannak, ha elképzeléseit megkérdőjelezik. Lee arról beszélt, a gyerek többkultúrájú, büszke arra, hogy három nyelven is beszél, és mindenhonnan a legjobb elképzeléseket kell átvenni.

Ha a nemi és fizikai erőszak vádját sikerül bizonyítani, nem kérdés, hogy Lee veszélyeztetheti a gyereket. De azért, mert elviszi a kicsit megnézni az Amerika kapitányt, mint megannyi más szülő? Mert a saját vallási nézetei szerint neveli a gyerekét? Hiszen mégis - csak ő a vér szerinti apa, miközben Nyíri-Kovács nevelőapjaként Nyíri Iván kapcsolata távolabbi. Laikusként nem dolgunk igazságot tenni egy kétségbeesett családi küzdelemben, de nem lenne az azoknak sem, akik az anya igazát hangoztatják – még Szijjártó Péternek sem. A polgári eljárás szerint a gyerek jogszerűen él Bora Borán, és egyelőre Lee bűnösségét sem mondták ki. Indokolt az ügyben az elővigyázatosság és az óvatosság az ellenérdekelt felek manipulációs kísérleteivel szemben.”