Vasárnapi boltzár – de ki is szaladt bele a pofonba, és mekkorába?

Bár vasárnapi boltzár ettől a héttől kezdve már nincs, a téma még pár napig velünk lesz. Sokkal tovább nem nagyon. És ezt (is) kiválóan felismerte Orbán Viktor – vagy valaki a környezetében.

Ismét a népakarat előtt meghajló, változtatni képes, rugalmas politikusként pozicionálhatja magát, csakúgy, mint például az internetadó be nem vezetésénél. Zsuppán András a Heti Válaszban kiválóan összeszedte, mekkora tematizálási-kommunikációs lehetőségek állnak tárva-nyitva a Fidesz előtt a boltzár eltörlésével kapcsolatban, érdemes elolvasni, nem hosszú, így nem is szükséges ismételgetnem.

A Juhász Péterért Rajongók Facebook-os Baráti Körében (nagyjából a baloldali pártok egykori szavazótáborának még létező maradéka) győzelmi ágyuk durrognak; szerintük a kormány jól beleszaladt egy pofonba. Tényleg? Nem lehet, hogy valójában sokkal inkább elhajolt egy pofon elől?

A népszavazást valószínűleg elvesztette volna (egyébként nem 100%), de mindenképp hónapokon át tematizálhatta volna vele az ellenzék a közéletet. Így viszont a teljes talajt sikerült kihúzni az MSZP lába alól, amelyre az esetleges újbóli megkapaszkodását építhette volna. Sőt, nem csak az újbóli megkapaszkodás alól sikerült kihúzni a talajt, hanem szerintem a még meglévőt is sikerült szétzilálni alatta, és most jön a végső zuhanás a semmibe… de erről egy picit lejjebb…

A kormányzat tehát megúszott egy valóban nagy potenciális pofont azzal, hogy vállalt egy kicsiny, átmeneti presztízsveszteséget. Ellenfelei nyilván így is, úgy is utálják, hívei körében viszont már most vadul terjed a „kompromisszumkészség”, az „odafigyel az emberek véleményére”, a „változtatásra való képesség” és hasonló értelmezések. Tehát a presztízs- és szavazatvesztés gyakorlatilag nulla. S még el sem kezdődött semmiféle ellentámadás a népszavazást kierőszakolni próbáló, most pedig győzelmi mámorban ünneplő MSZP-vel szemben. Ha van egy kis eszük, hamarosan el fog…

Mit csinált ugyanis az MSZP (és az összes többi baloldali párt)? Ráültek egy, általuk sikeresnek jósolt, a lakosság jelentős részét várhatóan érdeklő témára, hogy ezzel lendületet, muníciót szerezzenek a kormánnyal szemben. Ezzel semmi baj nem is lenne, ez a politika. Csak hogy ez nem egy akármilyen téma. A vasárnapi vásárlás valójában nem közérdek, és gyakorlatilag senkit sem érint húsbavágóan, ha nem teheti. Évtizedeken át megvoltunk nélküle, s honi liberálisaink kedvenc bezzeg-országaiban, pl. Ausztriában, Skandináviában sem jellemző, vagy épp egyáltalán nincs. De mégsem érzik az emberek ezt szabadságuk létező legdurvább megsértésének, nem kiabálnak diktatúrát, fasizmust, stb., stb., dögunalom…

Bevallom, én nem örültem a vasárnapi boltzárnak, de könnyű dolgom van: nem a kereskedelemben kell dolgoznom, nem vagyok rákényszerülve a vasárnapi munkára, számomra ez a nap pihenőnap, amikor én választom meg, hogy mit csinálok – és néha épp vásárolni van kedvem. Mondjuk, az élelmiszer nagy részét ma már kizárólag termelői piacon veszem, amelyek közül több is működik vasárnap, és igazából nem is drágább, ha az ember okosan szelektál. De valóban, olyan is előfordult már, hogy épp vasárnap támadt kedvem új villanykörtét, kerti slagot vagy vécépapírt venni, így marha jó volt, hogy a Praktiker/OBI/Müller/stb. dolgozói ezt lehetővé tették nekem. Mondjuk olyan is volt, hogy bankba akartam volna menni vasárnap, vagy a UPC-be, illetve az önkormányzathoz ügyet intézni, egyszer pedig egy partnercéghez szerződést módosítani. De hát ezeken a helyeken nem dolgoznak vasárnap, úgyhogy buktam…

Biztos sokan vannak így, mint én: akkor szeretnének vásárolni, ügyintézni, stb., amikor épp kedvük szottyan, vagy amikor az a legkényelmesebb számunkra, s elvárjuk, hogy a „másik oldalon” álljanak is ilyenkor rendelkezésre. A kiskereskedelemben dolgozók erre rá voltak kényszerítve; nekik vasárnaponként is dolgozniuk kellett, kevesen választhatták meg közülük, hogy mikor legyenek szabadnaposak. Miközben persze családjaik többi része könnyen lehet, hogy épp vasárnap volt szabad, így nem tudták együtt tölteni a hétvégét; de az is lehet, hogy a házaspár mindkét tagja dolgozott vasárnap – viszont a gyerek számára az óvoda nem tartott nyitva szombaton, így ezt valahogy külön úton kellett megoldaniuk.

Persze, a kereskedelemben dolgozók, a vasárnapi munkára kényszerítettek csak egy kisebbség a lakosságon belül, a többség a vasárnapi vásárlás szabadságát akarja. A kiszolgáltatottak, az elnyomó többséggel szemben gyenge érdekérvényesítési képességgel rendelkezők védelmét oly fontosnak tartó derék liberálisaink rendszeresen ki is állnak a kisebbségek mellett. Ám milyen furcsa, ez a kisebbség, a vasárnapi munkára kényszerülők hidegen hagyják őket.

Lehet, hogy azért, mert ők nem munka nélküli jövedelmet követelnek, nem deviáns viselkedésformákat dicsőítenek – hanem ők dolgoznak? Sőt, nem hogy nem állnak ki mellettük, hanem kifejezetten kampányoltak a vasárnapi boltbezárás eltörléséért. Nem túl megnyerő bizonyítvány a honi liberálisokról, akik úgy tűnik, csak bizonyos, szelektált, nekik tetsző vagy politikai hasznot hozó kisebbségek mellett állnak ki.

Maradnak tehát a szocialisták, az igazi baloldaliak. Ők kifejezetten azért kampányolnak, hogy még azon a néhány vasárnapon, amikor egy-egy ünnep miatt nyitva vannak a boltok, akkor is tiltást vezessen be a kormány... Ja, elnézést, összekevertem valamit. Ez Németországban történik. Honi szocialistáink a vasárnapi boltzár eltörléséért, a kereskedelmi dolgozók vasárnapi munkára kényszerítéséért kampányoltak. Igazi munkavállalói érdekvédelem, nem igaz? A kisemberek pártja…

Az MSZP végleg leszámolt baloldali alapjaival – és ezzel önmagával is. Az olcsó népszerűségért, rövidtávú, vélt politikai haszonért a tömeges „vásárlásmánia” mellé álltak, szembefordulva saját bázisukkal.

Hogy az újbóli vasárnapi nyitva tartás a gyakorlatban jó lesz-e nekünk többségnek vagy sem, politikai szempontból majdhogynem lényegtelen. A politikában lehet hazudni, sok mindent el lehet hitetni az emberekkel, de a hitelességnek legalább a látszatára ügyelni kell. (Persze nem csak a politikában; például Kozsó és a '90-es évek többi gagyipop-királyának bukását is a hitelesség egyre jobban kibújó hiánya okozta.)

Az MSZP a vasárnapi boltzár elleni kampányolással, a (meg sem történő) népszavazás erőltetésével hitelének (ha volt még ilyen) maradékát is eljátszotta, hátat fordított saját baloldali értékeinek. És ugyanezt tették a fentebb leírt liberálisok is.

Nagyon csodálkoznék, ha néhány nap múlva nem kezdődne meg a Fidesz ilyen tematikájú ellentámadása. És ez akár végleg sikerrel földbe döngölheti a baloldali pártokat, pártocskákat. Ami nem biztos, hogy a demokratikus fejlődés szempontjából egészséges – de ők maguk tettek meg mindent érte.