„Jogerős ítélet nem született ellene, de ha szembe akarunk nézni az elmúlt száz év magyar történelmével, és ezen belül pedig a pártállam sötét időszakával, és nem csupán a Rákosi-, hanem a Kádár-rendszer sötét időszakával is, akkor ki kell mondanunk: bűnös volt.
Ellenben ezt a szembenézést kicsit sem segítette a történészek által indított, de a politika által az emlékezéstől ellopott Biszku elleni kirakatper. Tetszettek volna forradalmat csinálni - ahogy Antall József, a Harmadik Köztársaság első miniszterelnöke mondta. Húsz évvel a rendszerváltás után ez a per csak a gyűlöletkeltésre, a történelmi feldolgozás és a rendszer megértése helyett a gyűlölet egy emberen való kiélésére volt alkalmas. Húsz évvel a rendszerváltás után ez a per csak arra volt jó, hogy ne nézzünk szembe magával a rendszerváltással. (...)
De Magyarország nem csinált forradalmat, nem csinált lusztrációt, megegyezett az állampárttal a békés átmenetről, hagyta a kommunista vagyonátmentést, a titkosszolgálatok beszivárgását az új rendszerbe, az elitkompromisszum pedig a gazdasági háttérre is kiterjedt, így a mai magyar politika is sok tekinteben és a sok háttéralku révén a Kádár-rendszer talapzatán áll.
A Duna-gate, az olajügyek, a 90-es évek alvilági leszámolásai, a 90-es évek politikusok elleni robbantásai, az oligarchák felemelkedése, a Pintérek és Csányik uralma valószínűleg nem független attól, hogy és miként zajlott le a rendszerváltás, hogy nem lett forradalom.”