Orbánt nem érdeklik azok a területek, amelyek engem igen

„Te vagy a kompromisszumképes óriás a turizmus piacán.

Én mindig úgy próbáltam működni, hogy megoldásokat keressek, és ne csak kritizáljak. Ez persze nem azt jelenti, hogy elvtelenül bármiben szabad kompromisszumokat kötni. Rólam mindig minden politikus vagy döntéshozó tudta, hogy ideológiai értelemben határozott identitásom van. Én egy szabadelvű, piacpárti valaki vagyok, ennek ellenére soha nem volt olyan, hogy emiatt én bárkivel – a politika legszélsőségesebb szereplőit kivéve – ne álltam volna szóba. Nem keresem a társaságukat, sőt, inkább kerülöm az olyan helyzeteket, amikor tudom, hogy valaki azért akar velem találkozni, mert attól, hogy megkérdezte a véleményemet valamiről, igazából csak pár tiszteletjegyet remél. De visszatérve a lobbira, nekem szerencsém van, mert a legtöbb esetben nem kellett közvetítőket igénybe vennem, akik sokszor a kapcsolataikból akarnak megélni, hanem konkrétan azzal tudtam egyeztetni, aki a döntést hozza.

Akár a miniszterelnökkel.

Mondjuk Orbán Viktorral pont nincs semmilyen személyes kapcsolatom, de az előző kormányok alatt, ha kellett, konkrétan a miniszterelnökkel is tudtam egyeztetni.

Most semmi?

Én azt látom, hogy őt nem érdeklik azok a területek, amelyek engem igen. Se a turizmus, se a kultúra nem különösebben izgatja, még az éttermeinkben sem volt, én meg nem járok focimeccsre.

De azokkal az emberekkel, akikre hallgat ezekben az ügyekben, van személyes kapcsolatom.

Rogán Antal?

Igen, vagy Lázár János, de bármennyire is hihetetlenül hangzik, én elég kevés politikust ismerek személyesen. Például soha nem beszéltem még Balog Zoltán miniszter úrral, pedig elvileg ő felügyeli a kultúrát. Ezt nem panaszként mondom, csak tényként, de az a gyanúm, hogy egyébként sem ugyanabban a koordináta-rendszerben gondolkodunk, amikor kultúráról beszélünk. Engem egy másik szegmens foglalkoztat. (...)

Az, amiről idáig beszéltünk, a szélsőséges dolgok erősödése, az elit válsága, az állam mindenhatósága, megváltozhat valaha Magyarországon?

Van esély, de szerintem a környező országokat is érdemes időnként megnézni. Ha ott valami látványosan jobban megy, akkor mi valamit rosszabbul csinálunk. Ha ott is nagyjából ugyanaz van, akkor valószínűleg ezek törvényszerű folyamatok.

És ugyanaz van itt, mint a szomszédban?

Vannak elemek, amiben sajnos látványosan maradunk le. Például egyre erősebben másoktól várják az emberek a megoldást és nem maguktól. Sőt, mi konkrétan az államtól várjuk a megoldásokat, amire a politikusaink még rá is játszanak, miközben ez egy baromi veszélyes dolog.

És vissza lehet ezt csinálni?

Két esetben lehet vége ennek. Az egyik egy nagyon nagy pofon. Egy államcsőd, egy háborús helyzet, de minimum egy világválság, vagyis valami olyan helyzet kell, ami akkora pofon, hogy hajlandóak vagyunk kilépni miatta a komfortzónánkból, és radikális lépéseket kényszerülünk tenni.

Remélem, azért ilyen nem lesz. A másik lehetőség, ha szépen lassan megszületnek olyan alaptézisek, amiben lesz egyfajta kiegyezés, aminek mentén elindulhat az építkezés.”