Offshore Panamák

„Most is csak abban lehetünk biztosak, hogy egészen biztosan nem fogjuk soha megtudni, hogy mi és miért történik ebben az ügyben. Bár a dolog természeténél fogva az offshore pénzek globális mennyiségéről legfeljebb becsléseink lehetnek, de azért vannak olyan módszerek, amelyek segítségével mégis jó közelítés adható. Ma legalább huszonöt-, ám egyes becslések szerint akár ötvenezermilliárd dollárnyi vagyon van a világ egészében offshore-ban. Ez a világ egyévnyi teljesítményének negyedét vagy akár a felét is jelentheti. Szívszorító fejlemény, hogy, ha az egyes országokból offshore-ba kiszivattyúzott összegeket nézzük, akkor Magyarország gazdasági teljesítményéhez képest a világ leginkább vesztes országai közé tartozik. A Tax Justice Network nevű nemzetközi szervezet 2011-ben tette közé egy hatévnyi munka eredményét összefoglaló tanulmányát, amelyből kiderül, hogy 1980 és 2010 között Magyarországról közel 250 milliárd dollárt vittek ki offshore-ba. Ez nagyjából azt jelenti, hogy harminc év alatt kétévnyi jövedelem távozott ily módon az országból. Egyetlen ország van, amelyet még nálunk is jobban kifosztottak, és ez Elefántcsontpart.

Nem válik a rendszerváltás rendszerének dicsőségére, hogy legfeljebb már csak Afrikában vannak »versenytársaink«. Így azon is el kellene gondolkodnunk, hogy vajon a magyar társadalom valóban a »jó gazda gondosságával« kezelte-e a vagyonát az elmúlt évtizedek során? A kérdés persze költői, hisz a számok önmagukért beszélnek, de újra ráirányítják a figyelmet arra, hogy 1989 óta a nemzeti vagyonnak még az elemi szintű nyilvántartása is eltűnt a statisztikai rendszerből, pedig éppen arra lett volna szükség, hogy minden eddiginél átfogóbb komplex vagyonleltár készüljön. Az új kormány 2010 augusztusában hozott is egy olyan határozatot, mely szerint 2013-ra létre kell hozni az éves nemzeti vagyonleltár elkészítésének módszertani felté­teleit, de erre egyelőre nem került sor. Belátva és elfogadva, hogy egy ilyen nemzeti vagyonleltár létrehozásának igen komoly módszertani nehézségei vannak, ez önmagában nem elegendő ok arra, hogy lemondjunk a megoldásról.

Ez a mostani offshore ügy is ráirányítja a figyelmet arra, hogy milyen nagy jelentősége lenne az egyes »lokalitások« szigorú vagyonleltárának, mert így talán kicsit mégis csak nehezebb volna az egyes nemzetállamok brutális kifosztása.

Azt is látnunk kell persze, hogy ha nem lennének olyan helyek a világban, amelyek diszkrét, biztonságos és kényelmes módon teszik lehetővé, hogy a kétes származású ezermilliárd dollárok nyugodtan pihenhessenek, akkor egy kicsit nehezebb volna a folyamat mögött meghúzódó globális pénzszivattyúk működtetése. Legalább három tucat olyan kisállam létezik a világon, ahol vezető nemzeti »iparág« lett az offshore. Ám ami Európa számára a legkényesebb kérdés, az az a tény, hogy a világ két legnagyobb offshore »szigete«, bizony Svájc és Luxemburg az európai kontinens kellős közepén.”