„Az írónő egy misztikus, bűvös és sötét világot teremtett a szláv népmesék egyes elemeit felhasználva. Imádtam a Rengeteget, ami úgy jelent meg előttem, mintha egy rémálomba léptem volna be. Ugyanakkor vártam minden jelenetet, ami ott játszódott, mert annak ellenére, hogy milyen rettenetes hely volt, mégis elvarázsolt. Annyira szeretném bejárni az egészet (és túlélni)! Mondjuk tény, hogy az írónő olyan élénk leírásokat adott a Rengetegről, hogy úgy éreztem, mintha én is ott lennék a helyszínen – végig láttam a szemem előtt a szívfákat, a folyót és a Kóborokat.
Persze nem csak a Rengetegből állt a világ. A Völgy is annyira a szívemhez nőtt – talán mert én is dombos vidéken lakom -, annyira szívesen végigjártam volna az egészet. Úgy megnéztem volna a falvakat és megismerkedtem volna az emberekkel. Az ország többi része annyira nem foglalkoztatott, sőt nálam inkább arra szolgált, hogy még inkább megkedveljem a Völgyet.