Ilyen kritikát kellett volna írnunk a Batman vs Supermanről. Igazából a NYILATKOZAT, mint látható, eléggé megköti a kezünket, kritikát írni nem egyszerű úgy, hogy közben minden játékszabályt betartsunk, de megpróbáljuk.
„Az egyik főszerepet egy angol származású férfi alakítja, jóvágású, izmos, fekete hajú színész, leginkább kék és piros színű, távolról nagyon kényelmetlen pizsamára vagy autószerelő-overallra hajazó öltözéket visel. Őt szólítsuk mondjuk Angolnak. A másik főhős egy középkorú, őszülő halántékú, egy vicces anekdota alapján némi magyar kötődéssel bíró amerikai színész, akinek a filmet kellene vinni a vállán, de ez a feladat vagy sok neki, vagy nem érdekelte, mert a legtöbb jelenetben olyan dühös arccal néz maga elé, mintha permanens gyomorpanaszai lennének. Ő legyen, teszem azt, Géza. Géza és Angol nagyon sokáig nem tudják, hogy mit kezdjenek egymással, pedig a film címéből a közönség esetleg sejtheti, hogy lesz egy közös pöcsméregetés. Mivel ez a cselekmény része, amiről az igazából NYILATKOZAT IV. pontja alapján nem írhatunk, legyen annyi elég, hogy Géza és Angol is sok jelenetben külön, majd számosban közösen csinál valamit.
A filmben Géza és Angol mellett feltűnik még pár ember, idősebbek és fiatalabbak is vannak közöttük, férfiakat és nőket is véltünk felfedezni, valamit pár kisgyermeket is. Ők leginkább sírtak, véleményünk szerint keservesen. A mellékszereplők közül kiemelkedett két nőneműnek látszó, de magát nem tudjuk, milyen genderrel azonosító személy, egyiküknél nagyon szerették volna, ha magasnak tűnik, de ezen a platformcipő sem segített. A másik kiemelt szerepet kapó hölgy viszont nagyon kellemes meglepetést okozott, de hogy pontosan miért, azt nem árulhatjuk el.”
Az elmúlt években bővül a piac: a szuperhős-dömpinget követően művészi vagy éppen szépirodalmat feldolgozó képregények és olyan sorozatok látnak napvilágot, amikre korábban esély sem volt.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Több tucat bűnözőnek ad kegyelmet utolsó napjaiban az amerikai elnök.
Nem kellett volna bezárni az atomerőműveket a miniszterelnök szerint.
