„hm.
emlékszem, amikor fűteni sem volt pénzem, de toltam a melót a srác alá - illetve akkor még azt hittem, hogy a millát tolom... az amúgy egy kurva hideg tél volt - , miközben épp azt a lóvét élte fel, amit a millára adtak - már ha arra adták, már ha azok, már ha annyit... ez már sosem derül ki, még a millások sem tudhatják -, s már akkor is a barátaitól koldult... és szép nagy (bér)autóval járt. mert az kell a demokráciához.
(btw., a keddi tüntetés költségei tippre kb. annyiba kerültek, mint juhászelvtárs parkolásai...)
no mindegy, voltak már mások is, akik eltévedtek.
ez persze még mindig nem egy ötkastélyos balhé - ahhoz kormányra kell kerülni, gondolom -, de én érdeklődéssel figyelem innen a 20 négyzetméteres albiból, amit alig tudok fenntartani (udvari, nincs panoráma, a nap ide sohasem süt be) - miközben nem kérek adományokat, csak csinálom, amit gondolom, hogy csinálni kell... -, hogy hogyan megy annak, aki beáldozott egy egész mozgalmat (és a benne résztvevő embereket is, akiknek amúgy fűt és fát is ígért) azért, hogy végül... semmit ne érjen el.
szeretnék egy olyan országban élni, ahol senki, de senki nem kerülhet a politikai életbe kérdőjeles háttérrel, illetve nem maradhat ott, ha csak egyetlen számlát nem tud tisztességesen elszámolni. úgy értem, hogy - »sokat költöztem, oszt' nem talált meg a postás - mentegetőzés nélkül, kiscica...