A harctértől a tárgyalóasztalig

„Törökország a kurdok megerősödését istencsapásként éli meg. Valós fenyegetés egy szuverén kurd állam kikiáltásának lehetősége, ami a 17 milliós törökországi kurd kisebbséget tekintve nem kis kihívás. A török hadsereg ugyan a térség legerősebb haderői közé tartozik, de a gazdaságilag megroggyanó országnak mi sem hiányzik kevésbé, mint egy eszkalálódó konfliktus az önbizalomtól duzzadó, komoly nemzetközi támogatással bíró kurdokkal. Ráadásul a török hadsereg a kurdok ellen jelenleg nemigen számíthat az iraki vagy az iráni hadseregre, amelyekkel a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben közösen üldözték a kurd pesmergákat határokon innen és túl. Jellemző az akkori helyzetre, hogy az iraki–iráni háború idején a hadban álló két ország között egyetlen dologban volt egyetértés: a kurdok elleni közös harcban. De ezek az idők nem térnek vissza.

Oroszország következő régióbeli lépése láthatólag a kurd törekvések egyre nyíltabb támogatása lesz. Ez egyértelmű kihívás a törökök felé, akik komoly dilemma előtt állnak: felvegyék-e a kesztyűt, és fokozzák-e – legalább Törökországon belül – a kurdok elleni fegyveres harcot, annak minden kockázatával együtt? Hiszen ha a konfliktus intenzitása erősödik, a szélsőséges kurd csoportok által elkövetett terrorista merényletek teljes mértékben ellehetetleníthetik a már így is megroppant turizmust, amely az ország egyik fő bevételi forrása. Ehhez járul sok minden egyéb – a háborúhoz, mint tudjuk, három dolog kell: pénz, pénz és pénz –, ami együttesen az országot rövid időn belül a csőd szélére sodorhatja. A kétségbeesett ember pedig – és Erdoğan elnök mihamarabb azzá válhat – sok mindenre képes. Már ha vannak opciói. Ő azonban, legalábbis orosz megítélés szerint jelenleg szűkében van a lehetőségeknek. Kül- és belpolitikai fordulatra van tehát szükség, miközben a tét a török területi integritás.

A kurd–török ellentét ma már nem kétszereplős játszma. Hamarosan úgynevezett proxy war (kiszervezett háború) jelleget ölthet, amelyben Törökország NATO-tagsága irreleváns. Az erőviszonyokat tekintve nem a törökök állnak nyerésre.”