Érdekelvű kötődés

„A helyzet – mivel a kitüntetések egy állam vagy rezsim értékrendjét tükrözik – még annál is rosszabb, mintha csak annyi történt volna, hogy a hatalmon lévő jobboldal erkölcsisége, antikommunista értékrendje megkopott, mert már belefér az idézett ’86-os cikket jegyző alakok kitüntetéssel való elismerése. Ami történt, az nem a »rég volt, spongyát rá« és nem az »ideje megbékülnünk« kifejezése. A lovagkeresztet ugyanis nem »annak ellenére«, hanem »éppen azért« kapta. Nem konkrétan az akkori cikkeiért, hanem azért, mert hozzáállása azóta sem változott, csak a gazdái újak. Bencsik András sosem volt kommunista, de újságíró sem. Bencsik András egy politikai nézeteit cserélgető kápó. Bencsik András szerint a sajtónak nem az a dolga, hogy a közhatalmat gyakorlókat ellenőrizze, hanem az, hogy kiszolgálja, nem az a dolga, hogy az igazat írja, hanem az, hogy rágalmazzon. Amikor a hatalomnak szüksége van egy ilyen emberre, akkor ő szalad és örömmel teljesít, MSZMP-nek, Fidesz-KDNP-nek, neki tökmindegy. Amikor a kormány kitünteti mindezért Bencsik Andrást, akkor nem csak a Kádár-rendszerhez való korábban hangoztatott viszonyát teszi zárójelbe, hanem annak legrosszabb, az egykori vasfüggönytől keletre élés mindennapjait megmérgező szokását éleszti fel.

Amikor kitüntetnek valakit, akkor nem csak az történik, hogy az állam minősíti az embert. A kitüntetett ember is minősíti az államot. Ennek a plecsninek üzenetértéke van: a Fidesz-KDNP erkölcseit, értékrendjét tükrözik. Ne kisebbítsük, mit jelent Bencsik lovagkeresztje: a Fidesz-KDNP-nek erkölcsei nincsenek, értékrendje a nyers hatalomérvényesítés, a semmilyen eszköztől vissza nem riadás, melynek része a kártékony, szar alakok felemelése a hűségükért cserébe. A hazafiság, a becsület, a nemzetért tenni akarás a Fidesz-KDNP értékrendje szerint mind károsak, csakis az önző törtetés, az erkölcs megtagadására és a haza elárulására való hajlandóság számít.”