Kende Péter-i aljasság a színházban

„Máté Gábor, színigazgató átlépett egy határt. Mindjárt mondom, miért.

Nemrég mutatták be a budapesti Katona József Színházban Pintér Béla darabját, amely egy vidéki polgármester magán- és közéletéről szól. A dráma egy csúnya pletyka alapján íródott, de mivel jól lehet vele égetni a jobboldalt, az alkotók zárójelbe tették a tapintatosságukat. Kellő rosszindulattal született meg tehát A bajnok című színmű, amelyben a város korrupt és kicsapongó életet élő vezetőjének felesége leszbikus kapcsolatba keveredik egy olimpiai aranyérmessel.

Persze a darab rendkívül agyafúrt módon áthallásos, mindenki tudja az első perctől, hogy egy fideszes potentát a főhőse. A széksorok között először csak halk kuncogás terjed, amely később fergeteges hahotázásba csap át minden kormányt fricskázó poén alkalmával. A rendezés pedig olyan bátor szellemű, mint egy Pukli István-szónoklat, és úgy, de úgy megragadja a valóságot, mint Juhász Péter a milliós adományt. És a színház nemhogy tükröt tart a morálisan mélypontra süllyedt közélet elé, hanem egyenesen a politika arcába kiáltja – mit kiáltja -, ordítja a nép megvetését. A sztori felettébb tartalmas: van benne félrekúrás, »asszonyállatozás«, mutyi, gátlástalan politikai kommunikátor, minden, ami egy jó kis össznépi ellenzéki felbuzduláshoz kell. A nézők tehát úgy kacsingathatnak össze másodpercenként, hogy a végén szemtengelyferdülésük lesz, de olyan katarzist élnek át, hogy a színház után lelkesen fizetnek elő a 168 órára.

Szóval. Van az a sanda gyanúm, hogy az ellenzéknek agyára ment az ellenzékiség, és dühükben elkezdték rángatni a kormánypárti politikusok magánéleti szálait. Értem, hogy ezt kínjukban teszik. Hiszen az SZDSZ szóra már nem ad találatot a Google, a megváltónak hitt Bajnai talán már libát tenyészt valahol vidéken, a hajdani liberális politikára pedig csak az emlékeztet, hogy a színházba menet végig kell menni a hajléktalanok által összevizelt Ferenciek terén. Így a Fidesz-diktatúra sokadik ciklusában már érthetően kezdenek elszabadulni az indulatok, a megkeseredett ellenzékiek bele-belegyalogolnak egy-egy privát szférába, hátha az meghozza a kívánt politikai eredményt. Az »orbántakarodjozás« már egy diáksztrájk esetén is túl korrekt politikailag, ki kellett találni valami ütősebbet.”