Permanens kultúrharcban élünk. Sok fronton esnek egymásnak a hagyományőrzők és a progresszívek, a kulturáltak és az embereket értők, a hazafiak és a világpolgárok. Ez részben így is van rendjén: mindenki jót akar, és nem ugyanazt gondoljuk jónak. Azonban sokszor hiányzik az az elsimító erő, ami a harcot versengéssé, játékká szelídíti.
„Nemzeti kultúránk egyik legfontosabb mindennap használatos dolgunk. A magyarságunkról folyó viták fő kérdése kultúránk színvonalára vonatkozik, azonban ebből a megközelítésből nehéz használható eredményt kisajtolni. Az ítéletalkotás helyett praktikus kérdésekre érdemes koncentrálni: hogyan építhetünk jobban kultúránk értékeire, hogyan formálhatjuk sajátosságainkat az életünket jobbá tevő irányba?
Permanens kultúrharcban élünk. Sok fronton esnek egymásnak a hagyományőrzők és a progresszívek, a kulturáltak és az embereket értők, a hazafiak és a világpolgárok. Ez részben így is van rendjén: mindenki jót akar, és nem ugyanazt gondoljuk jónak. Azonban sokszor hiányzik az az elsimító erő, ami a harcot versengéssé, játékká szelídíti.
Tükröm, tükröm, mondd meg nékem
Kultúránk megítélésének fő konfliktusa a minőség kérdése. Az egyik vélemény szerint kultúránk kiemelkedő, gazdagsága és ereje messze meghaladja országunk fejlettségét, csak a körülmények akadályozzák kibontakozásunkat. A másik vélemény szerint provinciálisak, magunkba zárkózóak vagyunk, gondolatvilágunk szegényes, hozáállásunk szégyellni való, néhány kiemelkedő teljesítmény tartja fenn európaiságunk látszatát.
A két álláspont fő problémája az, ami közös bennük: az ítéletalkotás vágya. Egyrészt egy kultúra minősége objektíven nem mérhető. Másrészt az álláspontok következtetései radikálisak: ami tökéletes, az érinthetetlen, ami silány, azt ki kell dobni, le kell cserélni. A kultúra pedig se nem érinthetetlen, se nem cserélhető. Létezik akarva-akaratlanul. Nem tervezhető, hogyan őrzi meg vagy formálja át egyes vonásait. Konzerválni vagy átszabni annyira lehet, mint egy várost vagy egy céget: sokan próbálták, de senki sem jött ki jól belőle.
A kultúránkról, magyarságunkról való gondolkozásnak az ítéletalkotás helyett praktikus kérdésekre érdemes koncentrálnia: hogyan építhetünk jobban kultúránk értékeire, hogyan formálhatjuk sajátosságainkat az életünket jobbá tévő irányba?”
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
Az ukrán elnök veszélyezteti Szlovákiát – véli a kormányfő.
A katonai szövetségben abból indulnak ki, hogy az USA nem fordít hátat a közösségnek, betartja vállalt kötelezettségeit – mondta Boris Ruge.
