Kárpátalja visszatér?

„Na, akkor most álljon meg a menet! Már megint a posztmodern liberális közbeszéd és emberi jogi dogmatizmus mindent relativizáló és viszonylagossá tevő rémképe sejlik ugyanis itt fel. Leegyszerűsítve: a kárpátaljai magyarok ugyanolyanok, mint a több ezer kilométer távolságból érkező illegális bevándorlók. De nem úgy van az.

Ad 1. A szolidaritásvállalásnak is van rendje: először a saját családom, utána a szűkebb közösségem, településem, utána a nemzetem és csak utána mindenki más. Ebből fakadóan Magyarországnak természetesen erkölcsi kötelessége segíteni kárpátaljai nemzettársainkon. Szociológiai szempontból ugyanakkor egyáltalán nem hagyható figyelmen – és itt különösen ferdít a relativizáló összehasonlítás –, hogy a Kárpátalján élő ruténokkal és ruszinokkal évszázados közös államiság fűzi össze a magyarokat, a kulturális, nyelvi kapcsolódás, kötelék ezért tagadhatatlan és helyzetüket így rendkívüli mértékben megkülönbözteti a több ezer kilométer távolságból érkező, az európaitól és a magyartól gyökeresen eltérő vallási háttérrel és magatartási mintákkal rendelkező, döntő többségükben muszlim arabokétól. Politikai szándék persze nem lehet, hogy az Ukrajnából hozzánk áramlókat arra ösztönözzük, hogy állandó jelleggel telepedjenek le itt: ez Kárpátalja elnéptelenedéséhez, a helyi magyarság drasztikus megfogyatkozásához, ezáltal a térség további elukránosodásához vezetne, ami nyilvánvalóan nem lehet a magyar nemzetpolitika érdeke. 

Ad 2. Az ott élő magyar állampolgárok jogi szempontból természetesen semmilyen szinten nem összehasonlíthatóak az Európán kívülről érkezőkkel, tekintettel arra, hogy előbbiek rendelkeznek egy EU-s tagállam (Magyarország) állampolgárságával, tehát tartózkodási jogcímük legális és nem attól függ, jogosultak-e menekültstátuszra.”