Az internet nem egy demokratikus jószág

„A világon az emberek 40 százaléka fér hozzá a világhálóhoz, ez az arány a fejlett országban 78 százalék, míg a fejlődőekben csupán 32 százalék. Korábban soha semmi nem tudott ilyen rövid idő alatt ilyen gyorsan elterjedni. Jó példa erre, hogy a vezetékes telefon használata körülbelül száz év alatt vált általánossá. Az internetnek azonban ehhez csupán jó tíz évre volt szüksége, ez pedig számos következménnyel jár. Egyfelől a különböző generációk egyszerre, együtt élték meg ezt a digitális forradalmat. Nem volt idő arra, hogy az idősebbek megtanulják, és átadják a fiataloknak, ahogy ez korábban történt. Sőt ma ennek az ellenkezőjét tapasztaljuk. Nem alakult ki párbeszéd arról, hogyan kell használni a netet.

Kulturális szempontból vizsgálva a dolgot az egyik nagyon fontos újdonság, hogy a tizenévesek egy virtuális világban találták magukat, és ezzel párhuzamosan természetesen távolodni kezdtek a fizikai valóságtól. Lemondtak a papírfotókról, a levelekről, a könyvekről, a szemtől szemben zajló beszélgetésekről, helyzetekről. Szinte minden az online világban történik velük.

A való életben történő dolgokat, a metakommunikációt, az érzelmek felismerését és megfelelő kezelését így nincs alkalmuk megtanulni, egy problémás szituációban pedig készen kapják a megoldásokat. De ugyancsak nem tanulnak meg vitatkozni, véleményeket egyidejűleg megismerni és kezelni. Teljesen más netes jelek küldözgetése helyett együtt örülni valakivel, megvigasztalni, ha szomorú, megérteni, hogy egy kézmozdulattal, testtartással mit akart közölni. Másfelől a gyerekek saját kialakult, stabil személyiség híján nem az eddig megszokott módon építik fel saját identitásukat, hanem az online térben, amely semmiképpen sem az az igazi közeg, amely őket a mindennapjaik során egyébként körülveszi.

Koruknál fogva a fiatalok még nem ismerik fel, hogy például a Facebookon egy rózsaszín köddel bevont világban létezhetnek. Csak azok az ismerőseik, akiket ők kedvelnek, vagy akik őket kedvelik. Olyan dolgokat tesznek közzé, amire várhatóan pozitív megerősítéseket kapnak, ezt is várják. Olyan ajánlatokkal bombázza őket a közösségi oldal, de a Google is, amely az ő érdeklődésüket az eddigi online viselkedésük alapján valószínűleg felkelti. Ez egy konstruált világ, amelyhez érett személyiségnek kell lennie valakinek ahhoz, hogy a helyén kezelje. Végig kellene menniük nekik is azokon a fejlődési szakaszokon, amelyeken korábban mindenki átesett a felnőtté válása során. A gyerekek túl gyorsan lesznek felnőttek, számos döntést egyedül kell meghozniuk, amikre még nincsenek felkészülve.

A papír alapú társadalomban szocializálódottak sokkal inkább elhisznek mindent, amit a weboldalakon találnak, mert ők ahhoz szoktak hozzá, hogy ami le van írva, az igaz. Elhisznek mindent, amit kidob nekik a kereső, bedőlnek különféle ígéreteknek, főleg, ami a gyógyszereket illeti. Sőt különböző közösségek alakulhatnak ki ennek nyomán, amelyeknek tagjai egymást erősítik meggyőződésükben.”