Férfinak és nőnek születünk, ez nem olyan dolog, amit „majd eldönt, ha felnő”. Hiába akarják a nemeket „egységesíteni”, mások vagyunk. Biológiailag, szellemileg, érzelmileg egyaránt. Interjú.
„Hívő keresztényként nem okoz gondot, hogy sok keresztény úgy véli: egy hívőnek nem lehet lelki problémája, mert az a bűn és feloldozás viszonylatában megoldható?
Ilyennel nem találkoztam még. Van, aki megkérdőjelezi, hogy egy pszichológus hogyan gyógyíthat Isten nélkül. Erre azt szoktam felelni, hogy hitem szerint Isten a szeretet, és valahogy még a hitetlen »pszichotudósok« is arra szoktak jutni, hogy a kliens akkor fog tudni változ(tat)ni bármin, ha teljes elfogadásban részesül és érzi, hogy szeretik. Én nem tudom kihagyni Istent a szakmai életemből sem. Ez persze nem azt jelenti, hogy az alkalmakon direkt evangelizálok, de azt mindenki tudja, aki jár hozzám, hogy fontos a hitem, és időről időre rá is kérdeznek egy s másra, én meg szívesen válaszolok.
Milyen típusú párkapcsolati problémákkal találkozol leggyakrabban?
Nem mondhatnám, hogy van »gyakoribb probléma«. Minden probléma egészen egyedi. Mivel szexológus tanácsadó képesítésem is van, sokan valami ilyesmi kérdéssel jönnek, de ez a témakör egészen ott kezdődik, hogy mit jelent nőnek / férfinak lenni, vagy »miért nincsen már évek óta normális párkapcsolatom«, szóval előbb-utóbb mindenkivel az önismeretnél kötünk ki.
Sok kihívás éri a szakterületedet. Az egyik ilyen a gender-elmélet oldaláról érkezik, amely megkérdőjelezi a két hagyományos nemi kategóriát és a két nem hagyományosnak mondható szerepeit is. A másik az anya-apa-gyerekek közösségét jelentő családfogalom kitágítása más, vegyes közösségekre, ún. »mozaikcsaládokra«. Neked mi a válaszod ezekre a kihívásokra?
Túlságosan összetett kérdés, nem könnyű röviden válaszolni rá. Azt gondolom, hogy az alapfelvetés mellé, miszerint a nőket nem értékelik egyformán a férfiakkal (pl. ha egy cégnél ugyanazon a szinten, ugyanolyan magas beosztásban egy nő nem kapja meg ugyanazt a fizetést, mint egy férfi,) és ezen szeretnének változtatni, akkor jó szívvel e cél mellé tudnék állni. De az elmélet túlkapásaival, pl. legyen ugyanannyi mérnök az egyetemeken férfiból és nőből, vagy az óvodában kötelezően autózni kelljen a lányoknak és babázni a fiúknak – sajnos ezek csak a finomabb dolgok – nem tudok egyetérteni.
Férfinak és nőnek születünk, ez nem olyan dolog, amit »majd eldönt, ha felnő«. Hiába akarják a nemeket »egységesíteni«, mások vagyunk. Biológiailag, szellemileg, érzelmileg egyaránt. Nyilván érdeklődhet egy nő is műszaki pálya iránt, ismerek is több példát, valamint a szociális szférában is dolgoznak férfiak – de nem ez a jellemző. Lehet bátorítani, épp az utóbbi példa nyomán, mert nagyon hasznos lenne, ha több (jó) óvó bácsink, tanító bácsink, tanár bácsink lenne. Nagy szükségünk van manapság a férfi mintára, amikor az apák sokszor már egészen pici kortól nincsenek jelen a gyermekeik életében (szakítás, válás vagy 8-tól 20 óráig tartó munka), vagy jelen vannak, de nem igazán tudnak kapcsolódni gyermekeikhez – de erőltetni őket nem sok értelmét látom.
A másik: tapasztalható, hogy egyre több a szétesett, nem szokványos család, és jó, hogy már nem jár társadalmi megvetéssel, ha a gyerek szülei elváltak, vagy ha nincsen jelen életében az apuka vagy anyuka. Fontos, hogy a családpolitika támogassa az egyedül nevelő szülőt és gyermekeit, illetve a mozaikcsaládokat is. Az viszont nem támogatás, ha úgy teszünk, minta közömbös volna a gyermek számára, hogy milyen családi körülmények között nevelkedik, hiszen minden szempontból az a legjobb, ha édesapja és édesanyja szeretetközösségében nőhet fel. Veszélyes elbagatellizálni a sérülést, ami éri, ha ez az intim közösség felbomlik, vagy akár létre sem jön. A gyászmunka hiánya még súlyosabb és kezelhetetlenebb sérülést okozhat. És semmiképpen sem szabad egyenértékű családmodellt vagy akár követendő példát csinálni a szétesett családokból.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
A „szeretetország” vezérei különleges hadműveletet terveztek a szeretet ünnepére.
Folytatódik a miniszterelnöki interjú dömping.
Már decemberben, a karácsonyi ünnepeket megelőzően megkapják a családok a családi pótlékot, a gyermekgondozást segítő ellátást és a gyermeknevelési támogatást.
Tarr Zoltánnal beszélgetett a Hír TV munkatársa, amikor a biztonsági szolgálat közbelépett és félbeszakította az interjút.
A premierre a Nemzeti Színházban éppen negyven éve, 1986. január 2-án került sor Árvai Réka szerepében Kubik Annával. A nemrégiben Nemzet Művésze címet kapott színésznőt a legendás előadás máig ható erejéről és arról is kérdeztük, mit jelent számára advent időszaka.
Mindig szigorúan akkor és ott válnak harcos gyermekvédőkké, amikor és ahol annak politikai konjunktúrája van. Francesca Rivafinoli írása.
Egységben az erő! – üzente a világbajnok magyar MMA harcos.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
