A bratyiszlavázás

„A bratyiszlavisták rendre visszatérő »érve«, hogy a magyar nevek használata felesleges magyarkodás. Vajon akkor az angol fővárost is hollandkodás, olaszkodás, finnkedés, lengyelkedés és litvánkodás miatt írják Londen, Londra, Lontoo, Londyn, Londonas formában? Sőt, hazánk fővárosára is használatos a Boedapest, a Budapeste, a Budapešta, a Budapeštas, a Budimpešta név – sok egyéb mellett. (Hogy mennyire nem magyarkodásról van szó: nemrég egy német cég angol nyelvű sajtóanyagában is Stettin néven olvastam a lengyelországi Szczecinről – pedig a németek aligha vádolhatók túlzott nacionalizmussal. Elképzelhető lenne, hogy bármelyik magyar nagyvállalat hasonlóan járjon el akkor, amikor igényes éttermek angol nyelvű étlapján is megtalálható a »Brașov style pork« és a »Cabbage roll à la Cluj« mint hagyományos magyar étel? Mifelénk már az is megsüvegelendő, hogy a Kia autógyár a magyar nyelvű sajtóanyagokban Rózsahegyet ír, nem Ružomberokot.)

Olyan magyarázatot is lehet hallani, hogy a határon túli területek egy jó részén ma már nem élnek magyarok, azaz az adott település lakói sem használják a magyar nevet. Adja magát a kérdés: vajon Prágának, Krakkónak, Szentpétervárnak, Hágának, Lipcsének, Jénának, Bázelnek, Nápolynak, Lisszabonnak hány százaléka magyar? Bizonyára igen kevés embert találnánk, aki »irredentizmusból« mond Warszawa helyett Varsót, København helyett Koppenhágát, Paris helyett Párizst, Ciudad de México helyett Mexikóvárost. (...)

A hiba oka nyilván nem csupán az öngyűlöletben keresendő, a helytelen névhasználat gyakran csak slendriánságból, rosszabb esetben igénytelenségből fakad. Pedig ma már igazán nem igényel nagy erőfeszítést ellenőrizni, hogy egy szomszédos országban lévő település hová esik, van-e magyar neve. A Google Térképen például már bő egy éve magyarul jelennek meg a magyar helységnevek – sokatmondó tény, hogy egy multinacionális cég jobban odafigyel a nevekre, mint sok honfitársunk.”