Vállalniuk kell az arcukat a „kopaszoknak”

„– Ha ugyanaz a szűrő, akkor nyilván ugyanaz mehet vagy nem mehet át rajta. Ezen logika alapján a jegybank és a Magyar Posta ügyében az AB-nek ugyanarra a következtetésre kellene jutnia, mint önnek, nem?

– Nyilván az Alkotmánybíróság mélyebben elemzi a kérdéseket. A postatörvény esetében nálunk a módosítás módosítása már átment. Ott az eredeti javaslat a mi álláspontunk szerint több ponton sértette volna az alaptörvényt, hiszen a közérdekű adatok fogalma alól vett volna ki komplett szerződéseket.

Viszont maga az alaptörvény mondja ki, hogy a nemzeti vagyonnal való gazdálkodásnál közérdekű adatról van szó, azaz nyilvánosnak kell lennie. A nyilvánosságot pedig csak legitim módon lehet korlátozni, és ez nem érinthet komplett szerződéseket, legfeljebb csak adatokat. Ezt a módosító módosításával már rendbe tették, hiszen az a védelem illeti meg a postát, ami az üzleti érdekkel kapcsolatos adatkört érinti. Azt most külön nem néztük, hogy mi van a visszaható hatállyal, hiszen ha üzleti titokra szorítjuk a védett adatok körét, az jelenleg is, meg a múltban is védelem alatt állt. Az MNB-törvénynél más a helyzet. Nem csak azért, mert ott részben már jogerősen megítélt ügyekről, adatigénylési perekről beszélünk. A napnál is világosabb számunkra, hogy ott a nemzeti vagyonnal való gazdálkodásról van szó még akkor is, ha ezek a pénzek a nemzeti bankos alapítványokhoz kerülnek. De magának az alapítványnak a feladata sem lehet más, mint közfeladathoz kapcsolódó, vagyis semmilyen szinten nem vész el a pénzeknek a közvagyon jellege. (…)

– Az adatnyilvánosság a népszavazási kérdéseknél is előkerült. Miért nem nyilvános adat az, hogy milyen kérdést akartak beadni februárban a Nemzeti Választási Irodánál (NVI) történt botrány idején az ott megjelent kigyúrt, kopasz férfiak, akik – mint kiderült – Erdősi Lászlónét segítették? Ezt senki, a Nemzeti Választási Bizottság sem vizsgálta, csak egy fotó alapján derült ki, hogy egyiküknél épp Erdősiné kérdése volt a mappában. Az sem világos, hogy miért kellett kitakarni a felvételeken a »kopaszok« arcát.

– Az adatvédelmi hatósághoz olyan kérdés érkezett, ami arra vonatkozott, hogy milyen formában lehet kiadni az ott készült felvételeket. A Nemzeti Választási Iroda kért tőlünk állásfoglalást. A felvételek között különbséget kell tenni aszerint, hogy az épületen belül vagy kívül készültek-e. A külső felvételeknél ugyanis lehetnek az utcán járókelők, akik más megítélés alá esnek, mint aki valamilyen tevékenysége folytán bent van az NVI székházában. Az Alkotmánybíróságnak egy konkrét, eseti ügyben hozott döntése – ami arról szólt, hogy a rendőrök arca mutatható-e a képeken, felvételeken vagy sem – azt mondta ki, hogy a jelenkor eseményeinek a dokumentálása, illetve a közügyek szabad megvitatását biztosító alapjogok gyakorlása érdekében a közéleti szereplők személyiségi jogának védelme alacsonyabb szintű, mint a nem közéleti szereplőké. Így hát mi azt mondtuk, hogy a felvételeknél az arcképeket – tehát a konkrét esetben az ott megjelent kopaszokét – nem kell eléletleníteni, ez ugyanis belefér az Alkotmánybíróság döntésébe.

– Az alapvető kérdés nem is a járókelőkkel, hanem az épületen belül lévő kopaszokkal volt kapcsolatos. Utóbbiak ugyanis perrel fenyegették azokat, akik nem takarták ki az arcukat, emiatt a sajtóban sorra jelentek meg a kikockázott felvételek.

– A mi álláspontunk szerint ezek a személyek beletartoznak azok körébe, akik ha épületen belül tartózkodnak, akkor egyértelműen közéleti szereplők. Sőt, ők az utcán is azok, tehát a médiában megjeleníthetők. Ilyen szempontból nem a kapu határozza meg a pozíciójukat, hanem a tevékenységük. Ha bemennek az NVI-be, akkor már végképp közéleti szereplők. A járókelő viszont nem az.”