Méltóságok és ellensúlyok

„Áder János ellenben azzal üzent a kormánytöbbségnek, hogy nem várta ki a rendelkezésére álló időt, hanem már szerdán úgy döntött, nem írja alá az MNB-törvényt (a közérdekű információkhoz való hozzáférés jogát szintén jelentősen csorbító postatörvény-módosítással egyetemben). S hogy üzenete még egyértelműbb legyen, a jogszabályt nem a parlamentnek küldte vissza megfontolásra – úgyse valószínű, hogy másodjára más megfontolásra jutottak volna a kormánypárti képviselők –, hanem az Alkotmánybíróságtól (AB) kért normakontrollt. Ez a döntés pedig jóval több holmi szimbolikus szemöldök-összevonásnál, könnyen előfordulhat ugyanis, hogy a taláros testület elkaszálja a laikus jogérzékkel is alaptörvénybe ütközőnek tűnő jogszabályt, s ez esetben az Országgyűlés már érdemi korrekcióra kényszerül. De ha az AB átengedi a törvényt, Áder akkor is úgy szignálhatja (az aláírás ekkor már kötelező), hogy ő megtette, amit a tisztesség megkövetelt.

Bizonyára lesznek, akik az utóbbit fogják hangsúlyozni, vagyis azt, hogy a köztársasági elnök csupán a renoméját védte. Sőt akadnak majd olyanok is, akik úgy látják, egyszerű színjátékról van szó: így próbálja a Fidesz demonstrálni, hogy Magyarországon működik a fékek és ellensúlyok rendszere, miközben a kormánypárt zsebében lévő alkotmánybírók úgyis zöld jelzést adnak az MNB vitatott költéseit leplező törvénymódosításnak. Az utóbbira azonban nem vennénk mérget, s akárhogy záruljon is az ügy, Kövér hosszas várakozása és Áder gyors vétója mindenképpen több, mint puszta porhintés. Két ős-fideszes közjogi méltóság elvi, illetve gyakorlati ellenkezéséről van szó, ami egyben arra is rámutat, hol kell keresnünk a jelenlegi hatalomgyakorlás valódi ellensúlyát. Nem a közjogi rendszerben – az olyan, amilyen –, hanem azokban a jobboldali politikusokban, akiknek egyre inkább sok, ami zajlik – kopaszostul, Habonyostul, közpénzestül.”