Díjak és szekértáborok

2016. március 16. 15:40

Semmi jele annak, hogy képesek lennénk művészi teljesítmények, pláne teljes életművek viszonylag objektív, szekértáboroktól független elismerésére.

2016. március 16. 15:40
Pápay György
Magyar Nemzet

Erről óhatatlanul az jutott eszembe, amikor néhány hete egy a harmincas éveinek végét taposó erdélyi költővel beszélgettem budapesti könyvbemutatója után. Valahogy szóba került, kik azok a kortárs magyar szerzők, aki nem kaptak még Kossuth-díjat, pedig megérdemelnék. Ő elsőként Király Lászlót említette, hangsúlyozva, mekkora hatással volt az idős mester a fiatalabb erdélyi költők több nemzedékére, s milyen gazdag és összetett életmű hitelesíti tekintélyét. Csakhogy – tette hozzá – sajnos nem eléggé ismert az anyaországban, s az irodalmi élet széttagoltsága, szekértáborokba zárkózása sem kedvez az elismerésének. Végül Király László ha nem is Kossuth-díjat, de Babérkoszorút kapott – a reakciók viszont nem erősítettek mást, mint az említett széttagoltságot.

Mindezt nem azért idéztem fel, hogy kijátsszam egymás ellen a két Lászlót, Királyt és Nemes Jelest, mintha választani kellene közülük. Csak így talán jobban megmutatkozik a helyzet fonáksága. Egyfelől ugyanis teljesen egyetértek Kardos Gáborral: a Kossuth-díjnak életművek elismerésére kellene szolgálnia. Csakhogy másfelől semmi jele annak, hogy képesek lennénk művészi teljesítmények, pláne teljes életművek viszonylag objektív, szekértáboroktól független elismerésére.

Amúgy kíváncsi volnék, mit érzett Röhrig Géza, amikor a sors fintoraként előbb kapta meg a Kossuth-, mint a József Attila-díjat. A költőként »államilag« még nem, színészként viszont immár elismert Röhriget persze  aki szimpatikus nyilatkozatainak egyikében tizenötmillió magyar Sauljaként aposztrofálta magát  jól láthatóan nem a kitüntetések foglalkoztatják elsősorban. Talán azért, mert tudja: az igazán fajsúlyos (élet-) művek anélkül is jótállnak magukért.

 

 

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 43 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Akitlosz
2016. március 17. 00:20
Különben is az meg miért lenne jó, ha csak nyugdíjas idős embereket lehetne kitüntetni, mert csak nekik lehet "életművük"? Sok ember meg sem éri a nyugdíjkorhatárt.
Akitlosz
2016. március 17. 00:19
"Egyfelől ugyanis teljesen egyetértek Kardos Gáborral: a Kossuth-díjnak életművek elismerésére kellene szolgálnia." Mert miért? Kardos Gábornak sincsen igaza. Talán előbb el kellene olvasni a Kossuth díjról szóló jogszabályt és akkor nem születnének ilyen teljesen megalapozatlan vélemények. Semmiféle életmű nem feltétele a Kossuth díjnak, nem is volt, ez a szó, hogy életmű egyáltalán nem szerepel a jogszabályban.
Akitlosz
2016. március 17. 00:10
No meg aztán ezek a művészek messze nem tesznek annyit hozzá az ország GDP-jéhez, mint amennyibe kerülnek. Nagyon sok dolgozónak kell sokat dolgoznia és adóznia, hogy ők Kossuth és mindenféle díjakat valami állami eltartást kaphassanak. Persze, a művészetük pénzben nem kifejezhető, de valakiknek csak meg kell dolgozniuk a művészek magas életszínvonaláért és ezek ugyan nem ők maguk, hanem a "keményen dolgozó kisemberek".
Akitlosz
2016. március 17. 00:06
"Semmi jele annak, hogy képesek lennénk művészi teljesítmények, pláne teljes életművek viszonylag objektív, szekértáboroktól független elismerésére." Talán azért, mert mindez LEHETETLEN. Mégis ugyan hogyan lehetne művészetet objektívan megítélni? Az egyiknek tetszik az alkotás, a másiknak meg nem, ez mindig így volt, így van és így lesz. Ízlés dolga nem mérhető objektívan.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!