„Ha valóban fel kívánunk lépni a terror ellen, nem tehetjük meg, hogy nem foglalkozunk például Isztambullal, Marokkóval, ha ott robbantanak. Eredményt szeretne elérni a terror elleni háborúban? Legyen szolidáris minden országgal, ahol dúlnak az iszlamisták! Vallásra, rasszra való tekintet nélkül. Ha elég sokan jelezzük, hogy halálban és terrorban nincs különbség az egyiptomi parasztot, vagy a belga politikust célzó merényleteknél, talán a kormányaink is félreteszik az ellenérzéseiket és végre valóban nemzetközi egyeztetéssel lépnek fel a terror ellen. A nemzetállamok ugyanis önmagukban nem képesek kielégítő választ adni a nemzetközi terrorizmusra.
Lesznek politikusok, akik, kihasználva az emberek jogos félelmét, majd gyűlöletkampányt hirdetnek. Ezeknek lehetnek a célpontjai az európai muszlimok, a menekültek, bárki, akinek köze lehet az Iszlámhoz. Mivel mindannyian félünk, ezek a kampányok könnyedén felülírhatják a józan eszünket, és súlyos hibák elkövetésére sarkallhatnak minket. Nem kell szeretnie a muszlimokat. Ha azonban felrúgva a jogot és az erkölcsöt, a kollektív bűnösség jegyében nekik támad, tudni kell, hogy éppen azt csinálja, amire az Iszlám Állam alapoz, amikor kiadja az utasítást a robbantásra.