Magyarország mégsem tanulta meg a leckét

„– Lesz csoda?

– Ezt azért magyarázza meg, mert tényleg csodának hangzik.

– Az EU költségvetésének kevesebb mint egy százaléka megy el azokra a támogatásokra, amelyeket mi is kapunk. Nekünk, viszonylag szegény országként viszont ez létkérdés: ha kiveszem azt a 6-7 milliárd eurót, ami az uniótól jön, és azt a 4 milliárd eurót, amit a külföldön dolgozó magyarok hazautalnak, akkor most is stagnálnánk, ahogyan 2013-ig.

– Jól értjük, hogy a lecsendesítésünk például menekültügyben ön szerint megér ennyit az uniónak?

– A nemzetközi politika lényegében lókereskedelem. Ebben a magyar politika egyáltalán nem elítélhető módon azt képviseli, hogy semmit sem ad ingyen. Ha támogatást kérnek tőlünk menekültügyben, mi megszabjuk az árát. Azt gondolom, hogy a stílustól eltekintve ez helyes. A politikának az a dolga, hogy az ország számára kedvező politikai feltételeket megteremtse. Márpedig a menekültügy megoldatlan. Azt az összes kritika mellett lehetetlen elvitatni, hogy a magyar kormány az elsők között fogta fel: itt nem pár százezer menekültről van szó, hanem egy feltartóztathatatlan, korlátlan tömegről. Ez nem gazdasági kérdés, ezek az emberek nem a leendő jövedelmüket mérlegelve indulnak útnak, hanem sokszor az élet és a halál között kell választaniuk. És akinek nincs vesztenivalója, azt a drótkerítés sem állítja meg. Ráadásul nem ez az egyetlen jelentős problémája az Európai Uniónak. Ott van Nagy-Britannia esetleges kiválása, a görög kérdés, az eurózóna jövőjének kérdése, a német belpolitika. Nem mindegy, hogy Németországban megvan-e az a stabilitás, amely Merkel alatt folyamatosan megvolt, s amely lehetővé tette, hogy Európa legalább ezen a szinten kezelni tudja a 2008-as válságot és következményeit.”