Magyarország mégsem tanulta meg a leckét

2016. március 21. 08:46

A nemzetközi politika lényegében lókereskedelem. Ebben a magyar politika egyáltalán nem elítélhető módon azt képviseli, hogy semmit sem ad ingyen. Interjú.

2016. március 21. 08:46

„– Lesz csoda?

– Két csoda néz ma ki. Az egyik az olimpiarendezés, a másik az, hogy az Európai Unióban olyan szintű feszültségek alakulnak ki akár már hónapokon belül, amelyek miatt elképzelhető, hogy a támogatási rendszerben egy nagyvonalú bővítést hajtanak végre a következő években. Épp akkor, amikor a leginkább szükség lesz rá, mert az előző programok kifutnak.

– Ezt azért magyarázza meg, mert tényleg csodának hangzik.

– Az EU költségvetésének kevesebb mint egy százaléka megy el azokra a támogatásokra, amelyeket mi is kapunk. Nekünk, viszonylag szegény országként viszont ez létkérdés: ha kiveszem azt a 6-7 milliárd eurót, ami az uniótól jön, és azt a 4 milliárd eurót, amit a külföldön dolgozó magyarok hazautalnak, akkor most is stagnálnánk, ahogyan 2013-ig.

– Jól értjük, hogy a lecsendesítésünk például menekültügyben ön szerint megér ennyit az uniónak?

– A nemzetközi politika lényegében lókereskedelem. Ebben a magyar politika egyáltalán nem elítélhető módon azt képviseli, hogy semmit sem ad ingyen. Ha támogatást kérnek tőlünk menekültügyben, mi megszabjuk az árát. Azt gondolom, hogy a stílustól eltekintve ez helyes. A politikának az a dolga, hogy az ország számára kedvező politikai feltételeket megteremtse. Márpedig a menekültügy megoldatlan. Azt az összes kritika mellett lehetetlen elvitatni, hogy a magyar kormány az elsők között fogta fel: itt nem pár százezer menekültről van szó, hanem egy feltartóztathatatlan, korlátlan tömegről. Ez nem gazdasági kérdés, ezek az emberek nem a leendő jövedelmüket mérlegelve indulnak útnak, hanem sokszor az élet és a halál között kell választaniuk. És akinek nincs vesztenivalója, azt a drótkerítés sem állítja meg. Ráadásul nem ez az egyetlen jelentős problémája az Európai Uniónak. Ott van Nagy-Britannia esetleges kiválása, a görög kérdés, az eurózóna jövőjének kérdése, a német belpolitika. Nem mindegy, hogy Németországban megvan-e az a stabilitás, amely Merkel alatt folyamatosan megvolt, s amely lehetővé tette, hogy Európa legalább ezen a szinten kezelni tudja a 2008-as válságot és következményeit.”

 

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 95 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
bolá
2016. március 21. 14:13
„Vesztes az az ország, amelynek elitjét hirtelen 5, 10 vagy 80 milliárdot kasszírozó senkik alkotják – mondja lapunknak adott interjújában Jaksity György.” Mondja az a senki, aki a globális imperialista finánctőke lokális komprádor kollaboránsaként kasszírozott 5, 10 80 milliárdot.
Megtalálta
2016. március 21. 14:00
"Tizenöt éve mondom, hogy a legnehezebb feladat egy társadalom szemléletét megváltoztatni, pedig enélkül semmilyen progresszív cél elérése nem reális." Tizenöt éve mondja... Mecsoda géniusz, ez másnak eszébe nem jutott volna. Ez a Jaksity egyre unalmasabb.
Pinter68
2016. március 21. 13:41
Jaksity ismét hozza a tőle megszokott magas színvonalat. Kulturáltan és tárgyilagosan fogalmaz, kínosan ügyelve arra, hogy bármiféle pártos elfogultságot rá lehessen sütni. Viszont, pont ennyire kiszámítható az a reakció is, amit a Becskereki-féle hardcore fideszesekből kiváltott. Azonnal beindult a kényszeres szerecsenmosdatás és a "de az nem úgy van és különben is" típusú magyarázkodás.
balbako_
2016. március 21. 12:34
„Az másik kérdés, hogy szinte minden szám javulása mögött ott a jövő felélése." Az adósság csökkenés a GDP növekedés, a unkanélküliség csökkenése, a KKV-k támogatása, a középosztály kiépítése lenne a jövő felélése?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!