A kvóta és az alkotmányos válság

„A kvótakérdés Achilles-sarkára azonban megítélésem szerint Székely László, az alapvető jogok biztosa mutatott rá leginkább, aki beadvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz – a tanácsi határozat végrehajthatóságával kapcsolatban –, és a migránsok emberi jogait érintő kérdéseket tett fel. Nevezetesen azt, hogy a migránsok csoportosan kiutasíthatók-e azokból az országokból, ahol most megtalálhatók. Márpedig a tanácsi határozatot kivitelezni másként nem nagyon lehet. Az ombudsman szerint a csoportos kiutasítást viszont tiltja a magyar alaptörvény. Székely László az alaptörvény tekintetében a csoportos kiutasítás tilalmával összefüggésben az alaptörvény értelmezésére kérte a magyar taláros testületet a strasbourgi joggyakorlatra, valamint a vonatkozó európai uniós irányelvekre tekintettel.

Mindezeken túl az alapjogi biztos rámutatott, hogy a magyar alaptörvény E) cikke szerint a magyar intézmények és szervek nem hajthatnak végre olyan uniós rendelkezést, amely a magyar alaptörvény emberi jogi rendelkezéseibe ütközik. Szintén az E) cikk határozza meg azt is, hogy a magyar államnak nem kötelessége végrehajtani olyan uniós jogi aktust, amelyre a csatlakozásakor kötött szerződésekkel nem adott felhatalmazást. Mindezek alapján tehát amennyiben az Alkotmánybíróság úgy döntene, hogy a kvótahatározat sérti az alaptörvény emberi jogi rendelkezéseit, az unió pedig különböző pénzügyi szankciókkal vagy más módon nyomást gyakorolva rákényszerítené hazánkra a kvótahatározat végrehajtását, ez akár alkotmányos válságot is előidézhetne.

A fentiekből is jól látszik, hogy többek között a menekültpolitika uniós, a bevándorláspolitika tagállami hatáskörbe utalása milyen nehézségek elé állítja a tagállamokat, illetve azok jogalkotó szerveit. Ténykérdés, hogy Magyarország az alapszerződések elfogadásával már egyszer elfogadta, majd az alaptörvény E) cikkében megerősítette, hogy egyes hatásköreit, így a menekültügyi politikáról szóló döntéseket a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolja.

A lisszaboni szerződés azonban tisztázta azt is, hogy ezen a területen megoszlik a felelősség az EU és a tagállamok között, különösen ami a tagállamokba munkakeresési céllal, legálisan belépő migránsok engedélyezett számát illeti, továbbá a szolidaritás elve alapján a bevándorláspolitikákra a szolidaritás és a felelősség tagállamok közötti igazságos megosztásának elve az irányadó, ideértve annak pénzügyi vonatkozásait is.

A magyar polgárok ezek után joggal várják el, hogy legyen világos, mi tartozik a szövetség, és mi a tagállam hatáskörébe.”