Orbán Viktor, kérjél bocsánatot!

„Szerintem az lenne a legegyszerűbb, ha úgy általában mindenért térdepelnének önként kukoricára a főfideszesek. Egyébként meg úgysem lesz meakulpázás, tehát sztrájk lesz, országos, és kész, mondta Pukli, hadd ijedjen csak meg a kormány. Sok-sok pedagógus és mások részvételével lesz sztrájk, ugyanis a társadalom háromnegyede az elégedetlenekkel van. Ezt felmérések bizonyítják.

Amúgy emberes erőpróba lesz ez a Tanítanék mozgalom számára tényleg, bár ezen a ponton muszáj megjegyeznem: az iskolák nem kis részében tartani fog a tavaszi szünet március 30-án. Sebaj, így kevésbé rizikós beszüntetni a munkát egy órára.

És még valami eszembe jutott a nagyot álmodásról: tökösség kimondani, hogy egy államtitkár és egy miniszter szakmailag alkalmatlan arra, hogy az oktatásról egyeztessen az oktatás szereplőivel. Így legalább világos – feketén-fehéren, ahogy mondani szokás –, hogy nem a tárgyalás és a megegyezés a cél.

De ha nem az, akkor micsoda? A forradalom és a szabadságharc? A hatalom megrendítése-megbuktatása? Az új rendszerváltás? Ráér most, vagy elég lesz máris?

Akárhonnét nézem az ilyen a mozgalmakat, mindig hamar felülkerekedik bennem a cinizmus. Pedig komolyan mondom – írtam erről már jó néhány cikket az elmúlt hetekben –, magam is frászt kapok attól, ami az oktatásban megy. Klikestül-mindenestül.

Mindegy, várjuk meg azt a március 30-át. Az is lehet, hogy akkora erőt mutat ott a társadalom hetvenöt százaléka, hogy kész őrület, Pukli István egyenest Lech Wałęsa magyar reinkarnációjaként tündököl majd az emelvényeken – délcegen! –, és a kételyeim mind elillannak, mint a pinty. Nos, ebben az esetben haladéktalanul bocsánatot fogok kérni. Hogy milyen formában és tartalommal, azon még nem gondolkodtam.”