És még valami eszembe jutott a nagyot álmodásról: tökösség kimondani, hogy egy államtitkár és egy miniszter szakmailag alkalmatlan arra, hogy az oktatásról egyeztessen az oktatás szereplőivel. Így legalább világos – feketén-fehéren, ahogy mondani szokás –, hogy nem a tárgyalás és a megegyezés a cél.
De ha nem az, akkor micsoda? A forradalom és a szabadságharc? A hatalom megrendítése-megbuktatása? Az új rendszerváltás? Ráér most, vagy elég lesz máris?
Akárhonnét nézem az ilyen a mozgalmakat, mindig hamar felülkerekedik bennem a cinizmus. Pedig komolyan mondom – írtam erről már jó néhány cikket az elmúlt hetekben –, magam is frászt kapok attól, ami az oktatásban megy. Klikestül-mindenestül.