Ezt üzente Kocsis Máté a távozó David Pressmannek
Az USA hazánkba delegált nagykövete január közepén távozik Magyarországról.
1848 üzenete olyan rugalmas, hogy bármilyen ideológia számára résmentesen hasznosítható.
„Az ünnepi szónok általában felteszi a kérdést: mi volt ama régi március üzenete? Mert a forradalom 168 éve tört ki, régen volt, valahogy a mához kell kötni, emberközelbe hozni, különben a megemlékezés formális marad, lóg a levegőben. A szónok hatásszünetet tart, mintha arra várna, hátha bekiabálja valaki, mit üzen 1848. De senki nem kiabálja be, így aztán a szónok bátran előhúzhatja a kalapból az aktuálpolitikai párhuzamokat. Általában elő is húzza, amiből mindjárt kiderül, hogy 1848 üzenete olyan rugalmas, hogy bármilyen ideológia számára résmentesen hasznosítható, vagyis a szónoklatokat illetően sokféle 1848 létezik. A hallgatóságot tekintve azonban csak egy: az évente esedékes nemzeti ünnep, kokárdával, lassan, de biztosan homályba csúszó történelmi tudnivalókkal. Ez baj. Eltévedünk a szavak erdejében, beborítanak az unalomig ismert közhelyek, miszerint Petőfi lánglelkű fáklya, Görgey áruló, de azért mégse, Széchenyi hazafisága, pedig magyarul se tudott, a közös akarat diadala, hiszen az ország egy emberként, és 1848 nélkül nincs 1956, nincs 1989!
Üres szavak.
Ha van üzenet – azon kívül, hogy elfogyott a regimentje –, soha nem fogjuk megkapni. Túl sok idő telt el, szép, új világ táncol az idegeinken. Nem fogjuk megkapni a csatatér mellett ébredező táborra hulló reggeli harmatot, a lovak szagát, a gyertyás ablakokban megjelenő arcokat, a sáros úton ágyút vontató bivalyokat, a jobbágyok félelmét, hogy mi lesz, ha a császár megharagszik rájuk, nem fogjuk megkapni a kármentesítés elmaradása miatt dohogó urak dühét, a férfi nélkül maradt családok végtelen bánatát, a bujdosók nyomorát, a Világos utáni összeomlás csendjét, és nem kapjuk meg Leiningen-Westerburg tábornok 1849. október 5-én Aradon, feleségének írt búcsúlevelét, amelyben ezek a sorok állnak: »Tudod, mennyivel tartozom Fritznek és Viktornak. Damjanich tábornoknak ezernégyszáz forintjával tartozom. Fizesd meg ezt az adósságomat leendő özvegyének, mert ő is vértanúhalált szenved holnap reggel, és Albrecht őrnagynak is négyszáz forintot, nem tudom, hogy ő hol van, de jelentkezni fog.«
Az üzenet, ha van, a részletekben lakozik.”