Ami engem illet, toleránsabb vagyok tipográfiai kérdésekben, mint a hozzászóló rajzolók és rajongók, de szerintem is lehetett volna jobban választani.
„Már megjelenése előtt heves vitát kavart Facebook-csoportokban Fazekas Attila és Verebics János új képregénymagazinja. Az eredetileg csak mintának szánt címlapot oly sok kritika érte, hogy a szerkesztők »csak azért is« azt tartották meg, mondván, a retró jelleget szándékoznak kiemelni. Ami engem illet, toleránsabb vagyok tipográfiai kérdésekben, mint a hozzászóló rajzolók és rajongók, de szerintem is lehetett volna jobban választani.
Főként azért, mert bár bevallottan is a nosztalgiázó gyűjtőket tekinti elsődleges célközönségének a RePrint, arra is voltak már utalásaik, hogy idővel bekerülhetnek új képregények is (mi több, 21 éven aluliaknak szóló pályázatot is hirdettek, feltételként szabva meg a kézi rajzolást), és feltehetően ez a jövőbeli nyitottság új olvasók megszólításának a reményére utal. Ezzel kapcsolatban vannak kétségeim.
De nézzük csak, miben is más ez a lap, mint a szintén újraközléseket tartalmazó Botond és Sci-Fi Klasszikusok. Legfőképp abban, hogy nem kizárólag Fazekas Attila munkáit tartalmazza: bekerült Verebics János, Haui József, Sváb József és Téjlor néhány képregénye (illetve színezése), íróként pedig Kiss Ferenc több történetet is jegyez.
A válogatás elvére nem sikerült rájönnöm, valahogy az az érzésem, hogy az »ezeket volt kedvünk betenni elsőre« lehetett a szerkesztői vezérfonal. Vannak a képregények között hosszabbak és rövidek, harmincévesek és újabbak, néhány – gondolom – kiadatlan is. (Igazán bekerülhettek volna az impresszumba vagy a tartalomjegyzékbe az eredeti megjelenések adatai.) Kérdésemre egy gyűjtő azt válaszolta, leginkább azért örül ezeknek a képregényeknek, mert az első megjelenésükhöz nem könnyű hozzájutni. Meg hát így A4-ben, szép fehér papíron jobban is mutatnak. Ez igaz.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Az „Arany Flotta” hajói „százszorosan erőteljesebbek lesznek, mint bármely hajó, ami valaha is épült”.
Feltámadt a baloldali panoptikum, Wellor zseniális dalban mondta el a véleményét.
