Alapvetően nem terepem a fantasy. Valószínűleg egyszerű zsánerrasszizmusról van szó, amiről acélpatkány írt rendkívül megkapóan. Azt mondja, hogy „mi, zsánerrasszisták, tudjuk, hogy csak egy igaz és üdvözítő fantasztikum létezik, és ez a science fiction”, meg persze abból sem mindegy, hogy milyen. Szóval általában futva menekülök, ha fényes páncélba öltözött lovagok meg egyéb high fantasy dolgok kerülnek elő, és ráhagyom ezeket Fekete I. Alfonz kollégára. A fantasy azonban nem csak erről szól manapság: ott van a new weird, az urban fantasy és egyéb területek, ahol remek szerzők remek dolgokat alkotnak. Ez a helyzet Robert Jackson Bennett Lépcsők városa című könyvével is.
Az istenek meghaltak, városaik romokban, híveik az egykori elnyomottak elnyomása alatt. Nem egyszerűen nem hódolhatnak egykori isteneiknek a Kontinens lakói: a területet megszálló Szajpúr rendeletei alapján tilos egyáltalán megemlíteni is őket. A feszült helyzetben egy szajpúri kutató érkezik az egykori legszentebb városba, Bulikovba, hogy felkutassa az istenek történetét, hamarosan azonban holtan találják.
Shara Thivani, Szajpur legjobb titkosügynöke és segítője azért érkezik a városba, hogy a professzor halálát felgöngyölítse, azonban egyre komolyabb intrikákba botlanak, amelyek már a nagyhatalom érdekeit veszélyeztetik. A gyilkossági nyomozás hamar másodlagos lesz a Szajpur ellen szőtt összeesküvés feltárása mellett, miközben részletesen megismerhetjük az istenek halála nyomán széttöredezett valóságban létező várost, a két állam, illetve az istenek halálának történetét. Ki ölhette meg a professzort? Ki machinál a háttérben? És tényleg visszatérhetnek az istenek?
Izgalmas világ, remek karakterek
Robert Jackson Bennett szerencsére nem aprózza el sem a világ-, sem a karakterépítést. A Kontinens egykor a világ ura volt, istenei segítségével uralta a környező földeket és tengereket. Köztük volt Szajpur, az elnyomott tartomány, ahol végül felkeltek a rabszolgák, és vezetőjük titokzatos fegyverének segítségével sorban megölték az isteneket. A Kontinens valósága a panteon halálával szétszakadt, az istenek által létrehozott csodák, építmények megszűntek létezni. Hatványozottan igaz ez Bulikovra, az istenek közös városára, ahol a kataklizma nyomán teljesen átrendeződött a város fizikai képe.