Összességében csalódást keltő a kínálat. Vannak köztük ihatatlan borok, Ausztriában palackozott félédes zombik, kénszagú csontvázak a posztkommunista szekrényből. Mostanáig a Lidl ütőkártyája az volt, hogy az alsó polcra is gondosan válogattak; közvetlen vetélytársaival, a Biedronkával és a Tescóval ellentétben a Lidlben ritkán sóztak az emberre igazán rossz bort. Ezúttal azonban megzavarodott az iránytű. Információim szerint a Lidl Lengyelország szomeliéje nem kapott beleszólást a választék kialakításába, a szortiment zöme más országok beszerzői által visszautasított borokból áll. Ez meglátszik a minőségen.
Mindazonáltal akad néhány érdekesebb tétel. A keresztmetszet a magyar borvidékek szempontjából reprezentatívnak mondható: Tokaj, Eger, Villány, Szekszárd, Somló, Balaton, és nem egyet közülük jónevű borászat képvisel (Royal Tokaj, Dereszla, Gál Tibor és Vida Péter). A minőség egyenetlen, de akad néhány bor, amit érdemes megvásárolni. Olvasóink érdeklődése az akció iránt azt mutatja, hogy a szupermarketeknek érdemes lenne bővíteniük a magyar borválasztékot, ha egy mód van rá, ennél magasabb minőségi szinten.”