„Az államadósság elleni harcot eddig fakarddal vívta Orbán Viktor, de a fegyvert most legalább egy kiskésre cserélheti. 2017-ben ráadásul ismét felpörögne az uniós pénzek felhasználása – Lázárék erőfeszítései is új színben tűnnek fel tehát –, ami beruházási hullámot indít, ergo növekedési lehetőséget is. Orbánék kezére játszik az igen alacsony infláció is, így alig tűnik fel, hogy nem növelik a kiadásokat, s politikailag sem jelent nagy kockázatot, ha nem jut több oktatásra, egészségügyre vagy épp szociális kiadásokra. Igaz, erre érzésből sem adnának többet.
Egy probléma van a forgatókönyvvel. Hogy hiteltelen: nehezen hihető, hogy 2017 második felében és 2018 elején ne szórnák a pénzt a választások előtt. De itt érvényes Orbán Viktor mondása, hogy akkor menjünk át a hídon, ha odaértünk! A korai költségvetési tervezés jegyében most egyelőre üzennek a hitelminősítőknek, szűkítik a lobbik mozgásterét, s ha megvan a felminősítés, beindul a pénzspájzolás. Orbánék onnantól bármit megtehetnek. Ha nem tartják a nullás hiányt, ha az elcsúszik pár tizedszázalékkal, nem veszik zokon a befektetők. Ha mégis, az csak 2018 májusában derül ki a statisztikákból, amikor a fideszes képviselők már elfoglalták a parlamenti helyek általuk remélt többségét, s lassan megalakul az új Orbán-kormány. S hogy a szegényekre, egészségügyre, oktatásra továbbra sem jut több a nagyon kevésnél, hirtelen érdektelenné válik. Lám, mégsem olyan nagy az előrelátás.”