Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
A Médiatanács nemhogy nem mondta ki, hogy a kormánypropaganda tiltott politikai reklám, de a jövőre nézve is elrendezte az ilyen jellegű szpotok sorsát.
„Amikor rászántuk magunkat, hogy az igencsak rosszhírű Médiatanácshoz forduljunk, és az általunk is ezerszer darabokra szedett médiatörvény rendelkezéseire hivatkozva kezdeményezzünk eljárást, akkor ezt azzal az okkal tettük, hogy eszközként használva a hatóságot és a törvényt súlyos csapást mérjünk a kormányzati kommunikációra, ami pedig a kormányzati cselekvés egészének meghatározó része. Azt állítottuk, hogy »A magyar reformok működnek!« című kampány keretében olyan szpotok kerülnek adásba különböző televíziócsatornákon, amelyeket még a hatályos médiatörvény keretei között sem lehetne bemutatni. Mégpedig azért, mert politikai reklámnak minősülnek, és ilyenként a törvény szerint kizárólag választási kampányban, illetve már kiírt népszavazással kapcsolatban lehet televízióban bemutatni őket.
Ha a hatályos médiatörvénnyel összhangban álló döntést hozott volna a Médiatanács, azzal a kormányzati kommunikáció egészének újragondolását értük volna el. Ha igazat adott volna nekünk a Médiatanács, akkor jelét adta volna valamiféle autonóm létezésnek. De nem adott igazat.
A megjelent sajtóközleményből is sejteni lehetett, hogy valami nincs rendben a határozattal. Miközben a közlemény kiemelte, hogy 800 ezer forint körüli bírságot szabott ki a TV2-re és a Duna TV-re – az ATV-n csak a beadványunk megszületése után kezdték sugározni a szpotokat -, valamiért nem a politikai reklámokra vonatkozó szabályokat, hanem a társadalmi célú reklámokra vonatkozó szabályokat emlegette. A határozat sajnos igazolta a gyanút: a Médiatanács nemhogy nem mondta ki, hogy a kormánypropaganda tiltott politikai reklám, de a jövőre nézve is elrendezte az ilyen jellegű szpotok sorsát. Amit látunk, az nem más, mint társadalmi célú reklám. „Politikai reklámnak nem minősülő, üzleti érdekeltséget nem tartalmazó, reklámcélokat nem szolgáló, ellenérték fejében vagy anélkül közzétett felhívás vagy közérdekű üzenet, amely valamely közérdekű cél elérése érdekében kíván hatást gyakorolni a médiaszolgáltatás nézőjére vagy hallgatójára”, ahogy a törvény mondja. Adománygyűjtés, közlekedésbiztonság, adó 1%.
A politikai reklám viszont »valamely párt, politikai mozgalom vagy a kormány népszerűsítését szolgáló vagy támogatására ösztönző, illetve azok nevét, célját, tevékenységét, jelszavát, emblémáját népszerűsítő, a reklámhoz hasonló módon megjelenő, illetve közzétett műsorszám«. Ahogy korábbi írásainkban is hangsúlyoztuk, az 1996-os médiatörvény nem is fogalmazott ennyire egyértelműen, a kormány népszerűsítését nem minősítette politikai reklámnak. Hogy ez a fordulat hogy került az új médiatörvénybe, az rejtély marad örökre. De azzal, hogy benne van, komoly kihívás elé állítja a Médiatanácsot, amikor az védeni próbálja a drága és üres kormányzati szólamokat.”