Deadpoolt ezekért illik magunkból kikelve ajnározni, pedig fontos lenne, hogy ne szopjuk már be az Amerikai pite-széria hanyatló részeinek mondanivalóját összedarálva a geekséggel. Elvileg nem kéne, mégis hatással van az emberre. Engem is megvett kilóra.
„3. Tökösség
Adam Sandler komédiákat idéző számtalan altesti poén + röpködő végtagok? Tim Miller ugyanazt csinálta a Deadpoolal, amit Matthew Vaughn a Kingsmannel. Íme a recept: végy egy csipetnyi erőszakot, fordítsd ki a zsánert a kereteiből, majd borítsd be hangyányi szexuális ráutalással (»Ha megmented a világot, csinálhatjuk seggbe!« vs. »Szexeljünk vadul, kőkeményen, eszementen, magunkból kikelve!«) és kész a metafilm. Viszont a tökösség intézménye részint gyámoltalan a filmben. Ha már vállaltan R-kategóriás lett a film (nálunk 16-os karika), akkor lehetne több meztelen Morena Baccarin, meg még több hírig. Sok a biztonsági játék. (…)
5. Végre valami a Fox-tól!
Persze, hogyne, igen, ezzel sikerült kiköszörülni a csorbát a Farkas Deadpool-fiaskóján, de azért jár az análfűrész az alkotóknak azért, amit Kolosszussal tettek. A benga, acéltestű orosz az egyik kedvenc X-Men karakterem, aki a korábbi X-filmekben bátnóan kevés szerepet kapott, és a pátoszos kamuorosz szinkron sem kedveltette meg velem ezen adaptációját. Az ignoráns Negaszónikus Tini Torpedó telitalálat, de szegény Pjotr Nyikolajevics Raszputyin azért jobbat érdemelt volna, pár »Gyedpulnál«. Bozse moj!
Mindent egybevéve igen, kellett ez a film, hogy felrázza a hero-zsánert és figyelmeztesse a Marvel/Disney-t, hogy azért nemcsak ők képesek szuperhősös filmeket készíteni, de azért kezeljük a helyén ezt a filmet. Ez egy érdektelen szerelmi és bossszúfilm némi eredetsztorival, amit a nem lineáris történetmesélésnek és Deadpool kiszólásainak hála nem veszünk észre, vagy nem törődünk vele. Ettől függetlenül drukkolok az alkotóknak, hogy legyen még több vér a pucájukban, ha majd a folytatást készítik, mert már ez a kezdés is biztató volt, de van még a karakterben kraft bőven!”
Az elmúlt években bővül a piac: a szuperhős-dömpinget követően művészi vagy éppen szépirodalmat feldolgozó képregények és olyan sorozatok látnak napvilágot, amikre korábban esély sem volt.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
A parlament jóváhagyta az ügyészség kérelmét, hogy fosszák meg mentelmi jogától Herbert Kicklt.
„Magyarország abban érdekelt, hogy Ukrajna egy biztonságos és kiegyensúlyozott állam legyen” – fogalmazott az államtitkár.
