Robert A. Heinlein: Kettős csillag

„Sokan úgy vélik, hogy a történet megállná akkor is a helyét, ha nem sci-fi köntösbe lenne csomagolva. Ha a fő vonalat vesszük, illetve a hollywoodi feldolgozásokat, akkor talán egyet is érthetnénk. Azonban Heinlein ennél sokkal többet csempészett bele a regénybe. Az ’50-es évek politikáját is felfedezhetjük, akárcsak az akkori ember gondolkodását. Ma már tudjuk, hogy a Marson nem létezik civilizált élet, de fél évszázaddal ezelőtt nagyon is hittek a létezésében. De Heinlein kérdése az, hogy hogyan viszonyulna az ember egy másik civilizált fajhoz, mely teljesen más evolúciós folyamaton ment keresztül és ennek következtében kultúrája, biológiai felépítése lényegesen eltér az emberétől? Hódítóként bánna vele és ugyanúgy rabszolgasorsba kényszerítené, mint anno az afrikai bennszülötteket? Vagy csak simán a rasszista ideológiánál fogva alacsonyabb rendűként kezelné? Vagy elfogadná teljes jogú személyként? Annyi biztos, hogy ha egy olyan civilizációval találkozna az ember, mely nem képes a csillagközi utazásra, az első két változat valamelyike valósulna meg.

A regény nem akar mást, mint szórakoztatni. Könnyed elbeszélő módjának köszönhetően olvasmányos, és Heinlein történetvezetésének köszönhetően érdekes és izgalmas. Az olvasónak nem lankad a figyelme, hiszen folyamatosan tudja emelni az író a feszültséget. De nem ugrálva, hanem mindig egy picit rápakolva, hogy ne unatkozzunk. Az izgalmak levezetésére pedig mindig akad pár oldal, ahol belső monológokkal vagy éppen komoly párbeszédekkel köti le az író a figyelmünket. Van aki ezeken túlszalad, és vannak akik megállnak legalább egy pillanatra, hogy elgondolkozzanak ezeken a gondolatokon. Szerintem érdemes ezeken a helyeken kicsit megállni, venni egy nagy levegőt, megforgatni a fejünkben a leírtakat és folytatni a kalandot.”