„Először is érdemes életünk során tudomásul venni, hogy a test bálványozásának csapdája mélyen emberi, és nemcsak a rossz, hanem a jó forrása is a szexuális vágy: az intimitás megteremtésének egyik legbiztosabb útja, az utódok iránti vágyunk motivációja. De gyengék, törékenyek vagyunk, ezért mindig számolnunk kell azzal, hogy ez a vágyunk kisiklik. Akár egy házasságon belül is, s házastársunk nem lesz más, csupán eszköz, szexuális vágyunk kielégítésének eszköze.
Amikor Boulad arról beszélt, hogy mi a tiszta és mi a tisztátalan, abból indult ki, hogy semmi nem tiszta vagy tisztátalan önmagában, ez inkább egy attitűd (»a szívből származnak«). Úgy fogalmazott, hogy tiszta az, ami mintha áttetsző lenne, és azon keresztül közelebb kerülhetek Istenhez – személyesen én. A tisztátalan pedig akadályt jelent Isten felé, elzár tőle. A test bálványozása, és ha egy másik ember élvezeteim kielégítésének eszköze csupán, elzár Istentől. Akkor is, ha ez egy házasságban történik. Ilyen értelemben lehet egy házasság törvényes, de nem tiszta...
Tudom-e én úgy szeretni a házastársamat, hogy ne megkapni akarjam tőle az örömeimet, hanem adni akarjak neki? Ha házastársamon kívül más is megtetszik, akkor a helyzetet, a másik ember »kihívó« viselkedését, öltözködését fogom-e hibáztatni, vagy képes leszek-e azt mondani magamnak: »igen, ez a vágy bennem van, de ez kísértés...«. Feltétlenül tiszta-e egy szexmentes jegyesség? Feltétlenül tisztátalan egy nem szexmentes jegyesség?”