Törökország kockázatos helyzetben

„A Szovjetunió újabb fontos lépéseket tett az orosz geopolitikai álmok beteljesítése terén: a szocialista Szíria jóvoltából haditengerészeti bázist építhetett Tartusz városa mellett. Miután Moszkva Vietnamban és Kubában feladta a hasonló szovjet örökséget, érthető ragaszkodása a megmaradt egyhez. Ami egyben a katonai beavatkozásra is elegendő okot adott. Ezzel, ha Szíria egész területén nem is tudják helyreállítani az Aszad-rendszer uralmát (a szunnita többség ezt ma már semmiképpen nem fogadná el), az alavita törzsterületen stablizálhatnak egy részállamot, amely továbbra is szilárd bázisa lehet a térségbeli katonai és hírszerzési műveleteknek.

Ha azonban orosz–szír–iráni fegyveresek átlépik reális befolyási övezetük határát, az a konfliktus elfajulásával fenyeget. Ez ugyanis már a tervezett török biztonsági övezet rovására történne, közvetlen fenyegetést jelentve Törökországnak. Különösen, ha ez – a másik irányból – a kurd milíciák további területfoglalásával járna együtt. Ankara ebben rég kijelölte a »vörös vonalat«: ha a PYD/YPG átlépi az Eufráteszt, akkor ugyanolyan katonai csapásokra számíthat, mint a PKK Észak-Irakban. De hasonlóan háborús ok lehet az a terv is, miszerint Észak-Szíriában, a török határ közelében orosz légitámaszpont épülne. Törökország egyik esetben sem nézné tétlenül a területi épségét és elemi biztonságát fenyegető lépéseket, és akár nyílt háborúba is bocsátkozna határainak és népességének védelmében. Ennek elkerülésére csak egy mód van: egymás befolyási övezeteinek tiszteletben tartása.”